„Nagy tarisznyarák” változatai közötti eltérés

Nagy tarisznyarák
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Rákok (Crustacea);
Osztály:	Magasabbrendű rákok ; (Malacostraca);
Rend:	Tízlábú rákok (Decapoda);
Alrendág:	Brachyura;
Öregcsalád:	Cancroidea;
Család:	Cancridae;
Nem:	Cancer;
Faj:	C. pagurus;
Tudományos név
	Cancer pagurus; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy tarisznyarák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy tarisznyarák témájú médiaállományokat és Nagy tarisznyarák témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2009. február 14., 14:19-kori változata

A nagy tarisznyarák (Cancer pagurus) a magasabbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjéhez, ezen belül a Cancridae családjához tartozó faj.

Elterjedése

A nagy tarisznyarák a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger sekély parti vizeiben homokos és sziklás aljzaton él.

Megjelenése

A nagy tarisznyarák finoman szemcsés felületű hátpajzsa elérheti a 30 centiméter szélességet, pereme hullámos, karéjos. Színe sárgásbarna, néha ibolyás árnyalattal, az első pár járólábain viselt erőteljes ollók kékesfeketék. Visszafejlődött potrohát állandóan a hasoldala alá csapva viseli. Helyváltoztatásra sohasem - még hátraszökkenéshez sem - használja.

Életmódja

A nagy tarisznyarák rendkívül erős ollóival ujjvastagságú fadarabokat képes átvágni, és könnyen feltöri zsákmányállatai, a kagylók, rákok és tüskésbőrűek kemény páncélját. Halakat is fogyaszt.

Szaporodása

A nőstény a párosodás után csak 12-14 hónap múlva rakja le petéit, addig a spermiumot különleges tasakban tárolja.

Halászata

A nagy tarisznyarákot kereskedelmi méretekben halásszák. Nagy-Britanniában már az 1870-es évektől méretkorlátot kellett bevezetni rájuk. 2000-ben Európában korlátozták fogásukat; az északi szélesség 56. fokától északra 140 milliméteres páncélátmérő a határ, az Északi-tenger többi részén 130 mm, kivéve Észak-Norfolkot, ahol 115 mm, az angol csatornában és a félsziget délnyugati része körül, ahol 140 mm. A helyi hatóságok további fogási korlátozásokat is elrendelhetnek.

Norvégiában a kereskedelmi halászatnál a méretkorlát 130 mm Rogalandtól északra, 110 mm délre. A norvég fogás mennyisége éves szinten 8500 tonna, a britek 20 000 tonnát, az írek 13 000 tonnát, a franciák 8500 tonnát zsákmányolnak; a teljes éves fogásmennyiség globálisan 45 000 tonnára tehető^[1].

Forrás

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6

Jegyzetek

↑ IMR Factsheet

[1] IMR Factsheet

[1]

@@ 29. sor: / 29. sor: @@
 A [[nőstény]] a párosodás után csak 12-14 hónap múlva rakja le [[pete|petéit]], addig a [[ondó|spermiumot]] különleges tasakban tárolja.
-== Érdekességek ==
+== Halászata ==
+A nagy tarisznyarákot kereskedelmi méretekben halásszák. Nagy-Britanniában már az 1870-es évektől méretkorlátot kellett bevezetni rájuk. 2000-ben Európában korlátozták fogásukat; az északi szélesség 56. fokától északra 140 milliméteres páncélátmérő a határ, az Északi-tenger többi részén 130 mm, kivéve Észak-Norfolkot, ahol 115 mm, az angol csatornában és a félsziget délnyugati része körül, ahol 140 mm. A helyi hatóságok további fogási korlátozásokat is elrendelhetnek.
-A nagy tarisznyarákot a tengerparti piacokon étkezési célra árusítják.
+Norvégiában a kereskedelmi halászatnál a méretkorlát 130 mm [[Rogaland]]tól északra, 110 mm délre. A norvég fogás mennyisége éves szinten 8500 tonna, a britek 20&nbsp;000 tonnát, az írek 13&nbsp;000 tonnát, a franciák 8500 tonnát zsákmányolnak; a teljes éves fogásmennyiség globálisan 45&nbsp;000 tonnára tehető<ref>[http://www.imr.no/__data/page/8431/2.7_Taskekrabbe.pdf IMR Factsheet]</ref>.
 == Forrás ==
 *{{természetkalauz}}
+==Jegyzetek==
+<references/>
 [[Kategória:Magasabbrendű rákok]]