Farkas István (festő)

Farkas István (1887. október 20., Budapest – 1944. július eleje, Auschwitz (?)) magyar festőművész.

• A Kísértetek háza, a Szirakuzai bolond, és más különös képek alkotója, a huszadik századi magyar és európai festészet egyik jelentős alakja.

Élete

Gazdag polgárcsaládban született. Apja Wolfner József, a Singer és Wolfner Könyvkiadó igazgatója. Már gimnáziumi tanulmányai alatt nyilvánvaló lett festészeti érdeklődése. Korai mestere a magyar festészet nagy alakja, Mednyánszky László volt. 1912-ben Párizsba utazott, és a háború kitöréséig itt tevékenykedett. Az első világháborúban frontkatonaként szolgált, olasz hadifogságba került. 1925-ben feleségével Párizsban telepedett le, és több utazást tett Európában.1929 és '32 között több kiállítása is nyílt: jelentős francia szerzők (így a költő André Salmon) méltatták művészetét. Az École de Paris művészcsoport elismert tagja. 1932-ben, apja halála után végleg hazatért, átvette a Singer és Wolfner Kiadó igazgatását, de festői munkásságát is folytatta. A negyvenes évek elején néhány tárlata volt még, és művészete, ha szűk körben is, nagy becsben állt, a legjobb kritikusok foglalkoztak vele. – A német megszállás után zsidó származása miatt előbb magyar gyűjtőtáborba vitték, majd – több hiábavaló mentőakció után (a család Herczeg Ferenchez, majd Horthy kormányzóhoz is fordult) – az auschwitzi megsemmisítő táborba került.

Művészete

• Farkas István egyetlen szűkebben vett festészeti irányzatnak nem volt követője. Képeinek hangulata, sugárzása egyaránt közelíti az expresszionizmushoz és a szürrealizmushoz, és minden nagy műve – túl az irányzatokon – saját stilusát, világlátását tükrözi, minden nagy műve egyedül az övé.
• Olajfestmények után főleg tempera-technikával dolgozott. Képeinek hangulata általában meghatározatlan, szavakkal nehezen megfogalmazható félelmet, fenyegetést sugároz. Gyakran megjelenik például egy lakatlannak látszó ház, melynek eredete, mint kutatások felderítették, egy olaszországi háborús emléke. A művészetét kommentáló Benedek Marcell írja, hogy Farkas látszólag békés nyári teraszt ábrázoló képén egy fehér asztalka és szék 'gonosz' benyomást kelt. Egyik leghíresebb képe (A szirakuzai bolond) éppúgy enyhén groteszk és egyúttal ijesztő, mint egy másik, vörös szakállas férfit ábrázoló festménye. Képeinek perspektivája majd mindig kicsit eltér a realista táj-ábrázolásban megszokottól: olykor, mintha nagylátószögű kamera ábrázolná az enyhén torzult, tágas, mégis valamiképp zárt, menekülésre alkalmatlan világot. Az ebben a térben megjelenő figurák mintha valami borzalmas titok birtokában lennének, melyet sohasem mondanak el.
• 1945 és 47 között több kiállításon mutatták be festményeit. 1947 márciusában nyílt meg életműkiállítása a Nemzeti Szalonban, a budapesti francia kultúrintézet volt igazgatója, François Gachot nyitóbeszédével. Ezután, a kommunista diktatura éveiben szinte ismeretlenné vált. Az első önálló kismonográfia csak 1970-ben jelent meg róla. A hetvenes évek elején rendezték nagy életműkiállítását Nemzeti Galéria, ekkortól a művészeti kritika és magyar művészettörténet a huszadik század legnagyobb magyar festői között tartja számon. Több műve külföldi magántulajdonban van, ezeket a Római Magyar Akadémia többször is bemutatta, Rómában élő fia, Charles Farkas segítségével.
• Szigligeten látogatható egykori villája, ahol néhány képe is megtekinthető.
• Unokája, Alessandra Farkas 2005-ben angolul könyvet jelentetett meg a családról.

Ismertebb képei

• Madagascar (1927)
• Kalitka (1928)
• Magyarországi emlék (1929)
• A nap (1930)
• Zöld és fekete (1930)
• Nogent-sur-Marne (1930

Szakirodalom

Pataky Dénes: Farkas István (Corvina Kk., 1970)

Külső hivatkozások

• Farkas István festményei - TerminArtors.com