Robert Delaunay

Robert Delaunay (1885-1941) francia festő.

Delaunay orfikus kubista. Az orfizmus fogalma akkor született meg, amikor Guillaume Apollinaire a berlini Der Sturm Galériában 1913. februári előadásában ezt a kifejezést először használta. Apollinaire, a Delaunay házaspár barátja poétikus értelmezést adott az általa megnevezett, a Delaunay-k által képviselt festői áramlatnak: Delaunay azt gondolta, hogy ha egy egyszerű szín valóban meghatározza saját komplementer színét, akkor azt nem a fény megtörésével, hanem a prizma minden színének együttes életre keltésével éri el. Ezt az irányzatot orfizmusnak lehet nevezni.” Amilyen egyértelmű Apollinaire meghatározása, annyira meglepő, hogy milyen sok művészre terjeszti ki annak érvényességét. Ide tartozik Robert és Sonia Delaunay, Duchamp, Léger, Picabia művészete, Kandinszkij, Franz Marc, sőt még a futuristák is. „Szeretem a fiatal festők munkáit, mert mindenekelőtt a fényt szeretem” – mondja Apollinaire. Valójában ez az új festészet egyszerre bukkant fel számos európai országban: Németországban, Olaszországban, de elsősorban Oroszországban és Franciaországban. Úgy tűnik, hogy ennek a „fényfestészet”-nek a születésénél többen bábáskodtak: Kupka, Larionov, Delaunay. Noha Kupka és Delaunay más-más úton jártak, mégis tudtak egymás kutatásairól. Az egymással rivalizáló két művész életműve 1913-ra kiteljesedik, de azután egészen eltérő módon bontakozik tovább. Kupka számára a miszticizmus jelent mind többet és többet, míg Delaunay festészetének hangsúlyosan színes és dekoratív jellegzetességeit fejleszti tovább.

1885-ben született Párizsban. Földbirtokos és akadémikus festő nagybátyja nevelte. 1902-ben engedélyt kapott családjától arra, hogy abbahagyja tanulmányait, és két éven át egy bellville-i színház díszletfestő műhelyében dolgozott. 1904-ben egy bretangne-i utazás során festette első impresszionista tájképeit. Cézanne művészetének hatására 1908-ban eljutott a formák geometrikus leegyszerűsítéséhez, s olyan modellálláshoz, amely nagyon közel járt a kubizmushoz.

1911-ben Münchenben vett részt a Der Blaue Reiter első kiállításán. Ennek a csoportnak a tagjai az elkövetkező években is közel álltak hozzá mind személyes, mind művészi szempontból. Delaunay nem a csoport tagja, hanem orfikus kubista.

Művein a deformáció – mint dinamikus kifejezési mód – a színek egy látványon belüli ritmikus váltakozásához kapcsolódott, amely töréseivel, zaklatott vonalaival az expresszív művészet legnépszerűbb modelljévé vált, és főként Németországban, egészen a 20-as évek végéig nagy hatást gyakorolt a többi festőre.

Híres alkotásai

• Jean Metinger portréja: (1905)
• Napkorong: (1905)
• Wilhelm Uhde portréja: (1907)
• Saint Sévérin 1 : (1909) A dinamikus hatást a formák torzításával éri el. Ezek a képei Németországban már 1911-től ismertté váltak és hatottak a német expresszionizmusra, sőt még a 20-as évek filmművészetére is.
• Saint Sévérin 3: (1909)
• Eifel torony I.: (1910) 1910-ben fogott bele ebbe a sorozatba. Hogy fokozza a színek élénkségét, expresszionista módra széttördelte, majd megkomponálta a formát.
• Eifel torony II: (1910-1911)
• Eifel torony III.: (1911)
• Ablakok a városra: (1910-1911)
• Városra nyíló ablak: (1910-1911)
• Szimultán ablak a városra: (1912)
• Párizs városa: (1912)

1912-től kezdve még jobban leegyszerűsítette a formákat, hogy a ritmust és a mozgást egyaránt a színnel fejezze ki. Képeit, amelyeken alig lehet kivenni az alakokat, kontrasztszínekkel megfestett áttetsző felületekből komponálta. 1912-ben eljutott a teljes absztrakcióig, képein színkontrasztokból összeállított korongok jelennek meg.

1912 – letisztult, egyszerű alkotások

• Lemez, első tárgytalan kép: (1912)
• Nap és hold, szimultán 2: (1912-1913)
• Kökörös formák: (1912-1913)
• Portugál nő csendélettel: (1915)
• Futball I.: (1917)
• Futball II.: (1918)
• Körhinta: (1922)
• Futók: (1926)
• Relief, ritmus: (1933)
• Ritmusok: (1934)

Lásd még

• nl.wikipedia Robert Delaunay cikke

Külső hivatkozások

• Robert Delaunay festményei - TerminArtors.com