Zsák Zoltán

Zsák Zoltán (Nyíregyháza, 1880. február 3. – Budapest, 1966. október 13.) botanikus, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1962). Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Zsák”.

Életrajza

1880. február 3-án született Nyíregyházán. 1902-ben a kolozsvári egyetem természettudományi karán tanári, 1920-ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A kolozsvári egy.-en természetrajzot hallgatott és 1920-ban növénytanból doktorátust szerzett. Richter Aladár és Borbás Vince tanársegédje, 1908-tól haláláig a budapesti Vetőmagvizsgáló Állomás (később Intézet) munkatársa volt, közben 1941-1943 között a kassai Vetőmagvizsgáló Intézet vezetője, majd a budapesti vetőmagvizsgáló állomás munkatársa, 1943-tól kísérletügyi főigazgató volt 1945-ben való nyugdíjazásáig, ez időtől az állomás szaktanácsadója lett. 1953-tól 1959-ig a Természettudományi Múzeum növénytárában külső munkatársként dolgozott.

Munkássága

A vadon előforduló hibrideket kutatta, főként a növényi magvak (vetőmagok, gyommagvak) vizsgálatával foglalkozott. Több új taxont (elsősorban hibridet) vezetett be a tudományba, több 50 növényt talált meg elsőként Magyarországon: 8 magyarországi növény viseli a nevét.

Két nagy herbárium (Magyarország füveinek gyűjteménye; Magyarország sásféléinek, szittyóféléinek, gyékényféléinek, békabuzogányféléinek gyűjteménye), és több gyommaggyűjtemény összeállítója és fő gyűjtője. Régészeti magleletek meghatározásában is részt vett. Bekapcsolódott az országos fácánvizsgálatba is.

Főbb munkái

• Gerhardt Guido, Zsák Zoltán: A magyar lóhere és lucerna fontosabb gyommagvai. (Budapest, 1938.)
• Keve András, Zsák Zoltán, Kaszab Zoltán: A fürj gazdasági jelentősége. (1953.)
• Zsák Zoltán: Adatok Temesvár környéke edényes növényzetének ismeretéhez. (1916.)
• Magyar Botanikai Lapokban, a Botanikai Közleményekben, az Aquila című folyóiratokban jelentek meg cikkei.

Források

• Magyar Életrajzi Lexikon
• Magyar tudós tárlat [1]