Vita:Vértesszentkereszt

Vértesszentkereszt, Vérteskeresztúr, Wertheskerezthur

Története

Anonymus elbeszélésében leírja, hogy a Vértes erdejét Árpád adta Elődnek, Szabolcs apjának.

Valójában az Árpádok családi birtoka volt, és I. István király hagyta meg az Árpádokkal rokon Szabolcs unokájának, Csáknak, akinek utódai, a Csák nemzetség-beliek az Árpádok kihaltáig birtokolták.

A Vértes neve eredhet "vértes" foglalkozású pajzsgyártókból is, mindenesetre nem valószínű, téves az a XI. század-végi névmagyarászat, mely a németek által az 1051i vereségük után eldobott "vért"-ekből (pajzsokból magyarázza a Vértes néveredetét.

A Vértes hegység nyugati peremén már a XII. század-ban állt a Csák nemzetség'Szentkeresztről elnevezett monostorja', melyet az oklevelekben 1146-ban említenek először.

Az építése idejében egyeneszáródású, kéttornyos, nagyméretű apátsági templomot Csák Ugrin kezdi építeni, s 1146-ban már állhatott, mivel egy ez évben kelt oklevél már arról ad hírt, hogy Fulco hospes ennek, mint "Ugrin comes (ispán) monostorának" adta 4 M-ért vett szántóföldjét.

A monostor tekintélyes voltát mutatja az is, hogy apátja 1226-ban és 1236-ban pápai megbízásból járt el Magyarország-on.

A Vértesszentkereszti bencés apátság fénykora a XIII. század első harmadára esik.

A gazdag díszítésű, magas építéstechnikával készült épület egyedi szentélykiképzése mellett különleges még háromhajós tere is, mely a szentély előtt keresztház alakban kiszélesedett. Tornyai az épület keleti oldalán emelkedtek.

A kolostor a templom nyugati előcsarnokával egy időben épült hozzá, kb. a XIII. század közepe táján.

A XIV. század folyamán Vértesszentkereszt környéke vadászterületté válik, ezzért a Csák nemzetségbeliek 1478 körül elhagyják azt. Mátyás király azonban domokosokat telepít bele, akik az elhagyott épületet felújítják.

Az apátság 1543-ban, Tata török kézre kerülésekor néptelenedett el. A feldúlt, kifosztott épület köveit a XVIII. században a környék építkezéseihez használták fel.

Csák nemzetségbeli Miklós comes fennmaradt végrendeletéből képet nyerhetünk a nemzetség akkor élt tagjairól, s birtokviszionyairól is:

A végrendelet szerint a rokonság a Vértes erdőbeni földet közösen bírja, míg a Szent kereszt egyháznál lévő Udvarhely legkisebbik fiának jut.

A Vértes erdőből bírt részét szintén 3-fiára hagyta, de az Ecseren lakó erdőóvókat szétosztotta.

1239-ben Miklós comes özvegye az erdőt és a földet átengedte az elsőszülött Izsáknak.

1278-ban Miklós 2 fia közül Lőrinc kapta az egyház melletti 3-házból álló épületet.

1276. III. 21-én IV. László király itt adott ki oklevelet.

A vértesi birtokok 1299-ben Csák nemzetségbeli (Kisfakudy) János fiainak osztozásakor az Ugrin -é lettek.

1312-ben pedig e nemzetségbeli (Darahi) Nagy Barch 4 fia örökös birtokának tekintette.

Csák Máté halála után Károly Róbert király igyekezett kisajátítani; így 1326-ban a Csák nemzetségbeli István fiai kezén lévő vértesi birtokokat Csókakő és Gesztes (Várgesztes) várával és uradalmaival cserében magához váltotta.

1394-ben az oklevelek nevét már Wertheskerezthur néven említik: "Chaak f-m Pauli dicti Junkher de Wertheskerezthur (H. II. 158).

A Vértesszentkereszti apátság még meglévő romjai Bokod és Oroszlán közelében találhatók.

Források

Anonimus: Gesta Hungarorum, Győrffy György: Fejér vármegye.