Vita:Ihász Dániel

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Kavics 15 évvel ezelőtt a(z) Áthozva a Wikipédia:Cikkértékelés oldalról témában
Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
1848–49-es témájú szócikkek (besorolatlan)
Hadtudományi szócikkek (bővítendő besorolás)

Áthozva a Wikipédia:Cikkértékelés oldalról[szerkesztés]

Kedves Wikipedia-csapat! Most regisztráltam, még el vagyok tévedve és nincs sok időm. Egy problémára szeretném felhívni a figyelmet az "Ihász Dániel" cikknél: Elég furcsa, hogy a Dani bácsi 15 éves korára már jogot végzett és a hadseregbe is beállt, aztán pedig 1848-ban egy jogászra bíztak önálló csapatmozdulatokat és harci feladatokat. Ezzel szemben a családi tradíciónk szerint Wiener Neustadtban végzett katonai akadémiát. Ez esetleg kezdődhetett 15 éves korában. Mindenesetre a családi hagyomány egyáltalán nem tévedhetetlen, pláne ennyi év után. Az Ihászoknál egyébként előfordult, hogy jogot végeztek, amire a Nagydém/Hathalom birtokhoz közel eső Pápán megvolt a lehetőség. Nem tudom, hogy ez a beírás észrevehető lesz-e. Ha olvastátok, adjatok valamilyen visszajelzést. Üdv Lajta

Átmásolta: – Hkoala 2009. március 13., 23:21 (CET)Válasz

Ihász Dániel (Dém, 1813 – Collegno al Baraccone, 1881. ápr. 10.): honvédtiszt, majd Kossuth kísérője az emigrációban. Az osztrák hadseregből lépett át mint főhadnagy a honvédséghez. Kossuth hadsegéde lett, s ezredesi rangra emelkedett. 1849. júl. 20-án seregével vereséget szenvedett Lüders csapataitól. Töröko.-ba emigrált, s Viddinbe, később Kiutahiába került, majd elkísérte Kossuthot Angliába, Amerikába, Olaszo.-ba. 1859-ben az olaszo.-i m. légió parancsnoka. 1862-ben kilépett a katonai szolgálatból, s élete végéig Kossuth mellett maradt. Feljegyzéseit Áldor Imre használta fel az emigrációról írott könyvében. – M. Egy kiszakított lap I. D. naplójából (Jónás Lapja, 1873. 3–4. sz.). – Irod. Áldor Imre: Vázlatok a magyar emigrátio életéből (Pest, 1870); Ruhmann J.: I. D. szerepe az olaszországi magyar emigrációban (Soproni Szle, 1942); Koltai-Kastner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban (Bp., 1960). – Szi. Illyés Gyula: Fáklyaláng (dráma, Bp., 1953).Magyar életrajzi lexikon
A szócikk pontosításra szorul, mert valójában nem végzett jogot, ahogy Lajta megjegyezte. Viszont katonai ismeretei 48-49-re már voltak...– Kavicsposta 2009. március 14., 00:29 (CET)Válasz