Vita:Gyászbogárfélék

Ez a szócikk témája miatt az Állatok műhelye érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Bővítendő Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Közepesen fontos Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: DenesFeri (vita), értékelés dátuma: 2012. február 1.

Állattani szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

anon másolása

Gyászbogarak Magyarországon

Magyarország területéről nagyjából 100 gyászbogárfajt ismerünk. Ez valamivel több, mint a tőlünk nyugatra és északra eső európai országokban élő fajok száma. Tőlünk keletre és délre azonban rohamosan nő a fajgazdagság, és már a Balkán-félszigeten is szinte áttekinthetetlenül sok a gyászbogár. Saját faunánkat elég jól ismerjük, hiszen a 100 fajjal ez a család közepes méretű csoportnak számít. Egyes ritka fajok hazai elterjedésén azonban még van mit pontosítani.

A védett állatfajok listájában öt gyászbogárfajt találunk. A ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus) az aránylag zavartalan löszgyepek lakója; mivel az ilyen növénytársulások nagyon visszaszorultak, a bogárnak ma már csak néhány biztos lelőhelye ismert. Legutóbb a Hernád völgyében, a Szentistvánbaksa melletti földvár oldalában fedezte fel HegyessyGábor, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum szakembere. A gyászos árnyékbogár (Hymenalia morio) eddig csak Magyarországról és Szlovákiából ismert ritkaság. A magyar gyászbogár (Pedinus hungaricus) a Balkán-félszigeten, illetve a Dunántúl déli felén honos (északra egészen Tihanyig, ahonnan Szél Győző, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa mutatta ki). Száraz, köves lejtőkön él, ám csak gyakorlott szakember tudja megkülönböztetni a hozzá nagyon hasonló, és sokkal gyakoribb rokonaitól. A pusztai gyászbogár (Platyscelis spinolae) a löszös talajú kelet-európai sztyepvidékek állata, amelynek elterjedési területe Békés megyében hazánkba is átnyúlik. Előfordulása azonban ma már kétséges, mert legtöbb élőhelyét mezőgazdasági művelés alá vonták, és évtizedek óta nem került elő. A szarvas gyászbogár (Cryphaeus cornutus) korhadó fatörzsekben fejlődik. Hímjét könnyű felismerni, mivel a fején két kis felálló szarvacskát visel. Hazánkban meglehetősen ritka, legutóbb a Szarvasi Arborétumban és a Gyula melletti Mályvádi-erdőben bukkant rá az írás szerzője, illetve Szalóki Dezső budapesti középiskolai fizika- és matematikatanár.

A világ gyászbogarainak van még egy hazai vonatkozása, hiszen a magyar Természettudományi Múzeum a világ egyik legjelentősebb gyászbogárgyűjteményét őrzi. Ennek létrehozása főleg Kaszab Zoltán (1915–1986) érdeme, a maga idejében ő ismerte legjobban e bogárcsaládot. Az általa örökül hagyott gyűjtemény elsősorban azért értékes, mert nagyon sok fajból tartalmaz pontosan meghatározott egyedeket, illetve magas a típuspéldányok száma is. (A típuspéldányok az adott faj „etalonjai”: az új fajok tudományos közzététele során a leírás ezeken a példányokon alapul, egy ismeretlen példányt tehát akkor lehet a legbiztosabban meghatározni, ha a típuspéldányokkal hasonlítjuk össze). Mindez a Kaszab Zoltán által összegyűjtött szakirodalmi forrásokkal együtt olyan nemzeti kincs, amelyet évente számos kutató keres fel a legkülönbözőbb országokból.