Vita:Carl Gustav Jung

Ez a szócikk témája miatt a Pszichológiai műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Jól használható Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nagyon fontos Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Partmoso (vita), értékelés dátuma: 2016. október 25.

Pszichológiai témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Problémásnak találom azt is , hogy Freud leghíresebb tanítványának nevezi a bejegyzés, meg hogy az álomanalízist az ő nevéhez fűzi.

Azt gondolom, hogy nagyon nehéz annyi tanítvány közül kiválasztani a leghíresebbet. Az individuálpszichológusok biztosan rengeteg érvet tudnának felhozni, hogy Adler miért és mennyiben híresebb, mint Jung. És ugyanígy fel lehetne hozni Ferenczit vagy Anna Freud-ot, meg még ki tudja, hogy kiket.

A pszichoanalízis kezdeteit az 1901-ben megjelent Álomfejtés című Freud műtől szokták számítani. Ha Jung is volt az, aki a pszichoanalitikusok közül (talán) a legtöbbet alkalmazta az álomelemzést, egyértelműen nem ő volt az, aki kidolgozta a módszert, vagy bevezette a pszichológiába, hanem Freud.

Szívem szerint mindkét állításon finomítanék egy kicsit.

Egyetértek, sőt az álomelemzéssel kapcsolatos mondat tételesen hamis, hiszen Freud alapvető jelentősségűnek tartotta módszerében az álomok páciens általi értelmezését. Mozo 2006. augusztus 2., 12:25 (CEST)

Észrevételek

Na végre, kicsit kibővült a Jung-szócikk! Már ezért is köszönet annak, aki ezt a munkát elvégezte. Néhány észrevétel. A Bibliográfiát érdemes lenne pontosítani, mert ebben a formában kaotikus: keverednek az eredeti megjelenés és a magyar kiadások időpontjai. „A nyugati és a keleti vallások lélektanáról” című mű például Magyarországon jelent meg 2005-ben a Jung-életműsorozat keretében (ÖM 11, német kiadásban: G(esammelte) W(erke) 11), az eredeti német kiadás ennél jóval korábbi. Ez egyébként, ahogyan az életműsorozat további kötetei is (magyar nyelven megjelent még a 4., a 15. és a 16. kötet, megjelenés előtt a 17.), nem különálló munkák, hanem a szerző korábban publikált írásainak tematikus gyűjteményei. Így például az ÖM 11 tartalmazza a „Válasz Jób könyvére” című írást is, amit a szócikk külön említ. A magyar címek megadása a szócikkben ráadásul azt sugallja, hogy ezek a művek léteznek magyar nyelven is, holott ez tulajdonképpen nem igaz. Jungtól éveken át csak szemelvények jelentek meg, a Scolar Kiadó kezdte kiadni a teljes életműsorozatot, amelynek az V. kötete jelenik majd meg összel. (Mellesleg a „Lélektani típusok” és „A lélektani típusok általános leírása” ugyanaz a mű, csak az első az eredeti cím tükörfordítása, a második pedig a magyar kiadás címe.)

S most néhány szó a fentiekről. Megítélésem szerint Jung tekinthető Freud leghíresebb tanítványának, még ha Magyarországon nem is őt ismerik a legjobban. Jungról annyit feltétlenül muszáj tudni, hogy Freuddal ellentétben ő egyáltalán nem a „módszerek” híve volt: megítélése szerint nem a betegeket kell a módszerekhez igazítani, hanem meg kell találni a betegnek legmegfelelőbb terápiát. Van, akinél Freud módszere a célra vezető, másnál Adleré, harmadiknál egy harmadik módszer. Jung szemlélete lényegesen szélesebb körű volt, mint Freudé: Freud és követői minden idegi eredetű zavart lényegében a szexualitásra vezettek vissza, noha bizonyítottan nem minden lelki probléma eredete keresendő a szexualitásban, pláne nem a gyermekkori szexualitásban. (Freud nyilvánosan kijelentette, hogy a pszichoanalízis és a szexuális elmélet elválaszthatatlanul összefonódik!) Ami az álomelemzést illeti, álljon itt egy részlet magától Jungtól hazai megjelenés előtt álló művéből:

„Ami az álomelemzés sokat vitatott módszerét illeti, nem járunk el másként, mint a hieroglifák megfejtésénél. Először összegyűjtjük az összes elérhető asszociációt, amit maga az álmodó a saját álomképeihez adni tud. Ezután kizárjuk azokat a megjegyzéseit, amelyek valamely elméleti megfontolásból származnak, mivel ezek legtöbbször valószínűleg önkényes értelmezési kísérletek. Rákérdezünk az előző nap eseményeire és hangulatára, valamint arra, hogy az álmot megelőző napokban vagy hetekben milyen általános tervei vagy szándékai voltak. Ennek feltétele az álmodó életkörülményeinek és jellemének többé-kevésbé közeli ismerete. Ehhez a munkához a legnagyobb figyelemre és körültekintésre van szükség, ha viszonylag jól meg akarunk érteni egy álmot. Nem hiszek a csuklóból adott álomértelmezésekben, amelyeket előre megalkotott elméleti vélemények alapján fabrikálnak. Ezzel ellentétben óvakodnunk kell attól, hogy bármilyen elméleti feltevéseket hozzunk fel az álom kapcsán, sőt először tulajdonképpen mindig úgy kell eljárni, mintha az álomnak egyáltalán semmilyen jelentése nem lenne, hogy biztosítsuk magunkat az előítéletekkel szemben. Egy álomelemzés eredményei ugyanis egészen váratlanok lehetnek. Lehetséges, hogy felettébb kínos dolgok jelennek meg a képek szintjén, amelyek megbeszélését az ember mindenáron elkerülte volna, ha felkészült volna rá. Lehet, hogy olyan eredmények mutatkoznak, amelyek először sötétek és érthetetlenek, mivel a tudatos felfogóképességünk még nem éri el az összes lelki titok szintjét. Ilyen esetekben inkább egy kiváró hozzáállást kell felvennünk, mintsem hogy görcsösen próbáljunk magyarázatokat rákényszeríteni a páciensre. Ennél a munkánál sok kérdőjelet kell tudnunk elviselni."
(Az analitikus pszichológia és a nevelés II, 1924-es előadás. Megjelenik: A személyiség fejlődése című Jung-kötetben) 84.1.207.189 2007. július 12., 18:19 (CEST)

Kiegészítés

Noll szerint Haeckel biológiai gondolkodása (Az élet csodái I-II. Budapest: Athenaeum, 1911.) 3 mozzanatban hatott Jungra: - a szerzett tulajdonságok öröklődnek; -rekapitulációs eszme; a természet-kapcsolat átszellemül. Részletesen megismerkedik a keleti vallásokkal. Tipusai kiegyenlítő gazdaságban /kompenzációs ökonómiában működnek. Kezelése /terápiája nem a múltra, de a jövőre, az előre mutató értékválasztásra: egyénítésre /individualizációra irányítja a gyógyulást. Forrás: Pléh Csaba A lélektan története,2010. /IV. A nagy iskolák nyomában és árnyékában. Az első szakadás: Jung analitikus pszichológiája 414-415. o. Noll, R.(1994) The Jung cult. Princeton: Princeton University Press. Partmoso ^vita 2016. október 26., 12:48 (CEST)