Vita:Blood and Honour

A "Blut und Ehre" felirat az övcsaton is olvasható volt. Nem kerestem volna rá, ha apám nem említette volna, hogy Zöglingnek elhurcolt leventeként ez volt az egyetlen "hadfelszerelés", amelyben a megvédendő birodalom részesítette őket.--Godson ^fóruma 2006. október 9., 18:48 (CEST)Válasz

Mivel véletlenül pont van egy, ezért betettem róla egy képet :) blogadmin 2007. augusztus 26., 19:28 (CEST)

Története a szócikkből kivágva[szerkesztés]

A borotvált fejű, bakancsos-nadrágtartós irányzat Nagy-Britanniából indult a ’60-as évek közepén. A hippimozgalom virágzásakor a munkásszármazású skinheadek a békeszerető, drogos „flower-power” jelszót használó hippik ellenpólusa voltak. Lenézték a virágokba és koszos rongyokba öltözött kéregető ingyenélőket és már ekkor a verekedések, és a balhék tették hírhedté a bőrfejű srácokat. A nyolcvanas évek elején számolt be az akkori Ifjúsági Magazin a skinheadek támadásairól, akik színes bőrű bevándorlókra vadásztak „ott jön egy Hare-Krisna!” jelszóval. A Skinhead irányzat igazán a hetvenes évek végén vált közismerté, ekkoriban még nem volt nézeteltérés a punkok és a kopaszok között, mivel a punkok ekkor még nem igazán hangoztatták baloldali nézeteiket, ami végül a szakításhoz vezetett. A punkok a baloldalon landoltak, a skinheadek maradtak a jobbon. A skinheadek kedvenc tartózkodási helyei a focimeccsek és az Oi! zenekarok koncertjei voltak. Mivel a skinheadek mindig is lokálpatrióták voltak, lelkesen szurkoltak a helyi focicsapatoknak, a legtöbb skinhead a West Ham United szurkolója volt, elég csak a Cockney Rejects-re gondolni, akik szintén fanatikus West Ham szurkolók.

A National Front és a British Movement rengeteg skinhead tagot tudhatott magáénak, felvonulásaikon több száz bőrfejű masírozott rendszeresen, a jobboldali eszmék terjedése robbanásszerű volt ebben az időben. Természetesen a skinheadek rendszeresen jártak szórakozni koncertekre is. Fanatikusan követték az olyan csapatokat, mint a Sham 69, Cock Sparrer, Cockney Rejects és a punkból hirtelen skinheaddé vált, később legendás Skrewdriver. Persze a közönség nem csinált titkot politikai nézeteiből a hétvégi bulikon és ez hamar szemet szúrt a zenei média újságíróinak, akik származásukat és politikai nézeteiket figyelembe véve egyáltalán nem örültek a jobboldali gondolkodásukat nyíltan vállaló skinheadeknek… A későbbi gondok is itt kezdődtek. Nem kellett sokat várni a botrányra, ami elindította a lavinát. Megjelent a híres-hírhedt „Strength thru Oi!” nevű válogatásalbum, ami már a címével is borzolta a balos zenei újságírók idegeit, a cím ugyanis egy átírt náci jelszóból, a „Strength through Joy”-ból lett elferdítve. A borítón pedig a híres náci skinhead Nicky Crane fotója szerepelt, ami tovább növelte a firkászok rettegését… Az igazi balhé azonban a híres Southall-i skinhead-koncert után következett, ahol három ígéretes Oi! banda, a The 4-skins, a The Last Resort és a The Business lépett fel. A koncertet pakisztáni bevándorlók támadták meg, akik féltették családjukat a rasszista skinheadek támadásától. A koncertnek helyet adó Tavern porig égett a pakisztániak molotov koktéljaitól. Szerencsére senki sem égett benn, a megtámadott bőrfejüek azonban nem ijedtek meg és egész éjszakán át tartó utcai harcokat folytattak a bevándorlókkal és a rendőrökkel. Másnap robbant a médiabomba, minden újság a skinheadeket hibáztatta mindenért, és persze a fellépő zenekarokat. Hamarosan jött az ultimátum az Oi! zenekarok számára: vagy elhatárolódnak „szélsőséges” rajongótáboruktól vagy elbúcsúzhatnak a zenei karriertől, jó lemezkritikáktól a zenei sajtóban, stb… Aki beszart és szembeköpte egykori rajongóit, az ideig-óráig tovább működött, de sokszor az árulás az addigi népszerűség elvesztésével járt, vegyük például a Sham 69 fanatikusait, a „Sham Army”-t, akik csalódottságukban szétverték a koncerttermet, ahol régi kedvencük játszott volna…A régi bandáknak „Rock against racism” elnevezésű sikertelen fesztiválokon kellett fellépniük, hogy a zsurnaliszták jó cikkeket írjanak róluk. A Skrewdriver azonban nem engedett a nyomásnak, a „White Power” ep megjelenésével végleg leszögezték, hogy hová is tartoznak. A „balossá kényszerített” zenekarok ellenpólusaként „Rock against communism” fesztiválokat szerveztek és a rövid időn belül hatalmas rajongótábor követte őket mindenhova. Egyszer a Skrewdriver rajongók szétverték az Infa-Riot koncertjét, és közönségét. A „Red Skins” nevű balos médiakedvenc banda azonban még ennél is rosszabbul járt… A Jubilee Garden’s nevű helyen akartak fellépni, amikor is megjelent mintegy száz skinhead, Nicky Crane, Ian Stuart és Kevin Turner (Skullhead) vezetésével és szétcsaptak a komcsik között. Megtámadták a színpadot és tönkretették a Red Skins felszerelését, így a tervezett balos mulatság végleg meghiúsult… A dicső esemény emlékére a Skrewdriver újra felvette 77-es slágerét, a „Streetfight”-ot. A balhét megünneplő új szöveggel, a No Remorse pedig a „Smash the Reds” című alkotással emlékezett meg az eseményről. ”Smash, smash, smash the reds!, commies get down by skinheads” volt a refrén, ami szerint „a komcsikat leverték a skinheadek… ”A Red Skins a számukra szégyenletes eset után fel is oszlott…

1987-ben néhány gyanús származású amerikai csicska kitalálta a S.H.A.R.P. irányzatot, és különös elméleteket kezdtek el gyártani arról, hogy milyen is az igazi skinhead. Természetesen a jenkik agyszüleménye szinte semmiben nem egyezett azzal, amit addig a skinheadek képviseltek, kivétel az öltözködés, ami megegyezett a skinheadek által hordott ruhákkal… A sharpok elvileg nem politizálnak, bár a nácikat utálják, eszerint mégse politikamentesek… A sharp tulajdonképpen olyan skinhead ruhákat hordó, baloldali eszméket valló hazug, jellemtelen csőcselék, akiket ugyanúgy utálnak a jobboldali skinheadek, mint a színes bőrűek, ők ugyanis Eredeti JOBBOLDALI Skinheadet látnak a sharpban is …A sharp divat képviselői Bonehead (csontfej) névvel illetik a náci skinheadeket. Jobb lenne, ha saját magukat neveznék át „skinheadnek öltözött fajbarátnak”.

Itt szeretném leszögezni, hogy amit a skinhead szócikk alat olvashatsz az nem fedi a valóságot! A skinhead mindig is rasszista volt és az is marad! Hail Brothers! Nazi skins and punks!

Megjegyzés a cikkből ide[szerkesztés]

A BH nak nincs köze a C18 hoz. http://www.bloodandhonour.hu/ – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 145.236.129.111 (vitalap | szerkesztései)