Vágó István (villamosmérnök)
| Vágó István | |
| Született | 1924. november 28. Budapest[1] |
| Elhunyt | 2019. május 27. (94 évesen)[2] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | villamosmérnök |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vágó István (Budapest, 1924. november 28. – Budapest, 2019. május 27.) magyar villamosmérnök, egyetemi tanár; a műszaki tudományok kandidátusa (1965) és doktora (1971).
Életútja[szerkesztés]
1946 és 1950 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végezte felsőfokú tanulmányait. A Laub Elektromos Gyár műszaki tisztviselője, hadmérnök, majd a BHG tervezőmérnöke volt. 1958-től a BME elméleti villamosságtan tanszékén adjunktus, docens. 1972 és 1990 között a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán egyetemi tanár. 1967–73 és 1975–79 között a BME Villamosmérnöki Karának dékánhelyettese, majd 1979-1985 között dékánja. 1986 és 1990 között a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola főigazgatója volt. 1990-ben nyugdíjba vonult. Fő kutatási területe elektromágneses terek, antennák, távvezetékek-hálózatok, villamos-hálózatok.
Díjai[szerkesztés]
- Pollák-Virág-díj (1967)
Művei[szerkesztés]
- Graph Theory Application to the Calculation of Electrical Networks (1985)
- Electromagnetic Fields (1998)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ a b https://www.vik.bme.hu/hir/2406
Források[szerkesztés]
- Biográf Ki Kicsoda 2004, II. kötet (L–Z). Poligráf Kiadó, Budapest, 2003, 1686. o., ISBN 963-863-452-9