Univerzális grammatika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az univerzális grammatika (UG) elmélete szerint az emberi nyelv mögött egy alapvető nyelvtani szerkezet húzódik meg; ezek az idegi áramkörök teszik lehetővé bármely emberi nyelvtan elsajátítását.

Chomsky elmélete és az előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. századi nyelvtudomány szüntelenül hangsúlyozta a világ nyelveinek sokféleségét. Emellett az 1950-es években az uralkodó társadalomtudományi irányzat még a behaviorizmus volt, olyan vezetőkkel, mint B. F. Skinner, aki a viselkedést inger-válasz tanulási mechanizmusok néhány törvényével magyarázta meg. És ugyanezt a mechanizmust vélték felfedezni a nyelvtan elsajátításában is. Ez azt jelenti ebben az esetben, hogy a genetika nem szól bele a tanulásba, hanem a környezetből utánzás és megfigyelés útján sajátítják el csak és kizárólagosan.

Noam Chomsky azonban teljesen új pillérekre helyezte a nyelvkutatást a generatív nyelvtan elképzelésével. Munkásságában arra világított rá, hogy minden nyelv hasonló és alapjaiban ugyanazok az univerzálék határozzák meg őket. Pontosan ezért a régi mondatelemzési formákat többféle szempontból is elégtelennek tartja. Főként azért, mert figyelmen kívül hagyták a nyelvtani szerkezet „mély” és „felszíni” szintjei közötti különbséget. A generatív nyelvtan egyik legfontosabb célkitűzése, hogy olyan mondatelemzési eszköztárat nyújtson, amely figyelembe veszi a mögöttes strukturális szintet. Ezért Chomsky különbséget tett egy nyelv szabályainak ismerete és a nyelv tényleges használata között. Az elsőt kompetenciának, a másodikat performanciának nevezte. A beszélők kompetenciájukat használva jelentősen meghaladják bármely korpusz korlátait, hiszen képesek soha nem hallott mondatok létrehozására és felismerésére, valamint arra hogy a performanciahibákat azonosítsák. Ezért a nyelv nem lehet csak a válaszok kínálata az agyban, lenni kell valamilyen programnak vagy rendszernek, amely véges számú szóból végtelen számú mondatot képes felépíteni. Ez a program lehet a mentális nyelvtan. A végtelen számú új mondat azonban véges szabályrendszer és egyetlen nyelvtan segítségével jön létre. A másik érv, ami Chomsky mellett szól, hogy a gyermekek nagyon gyorsan kifejlesztik magukban ezeket a bonyolult nyelvtanokat és következetes módon, jól használják új kombinációkban. Senki nem tanítja nekik, hogyan működik az UG ennek ellenére tiszteletben, tartják; ebből következően a képesség ösztönös. Jó példa erre, hogy gyerekek csak általánosítanak szüleik mondataira, nem pedig pontosan ugyanazokat ismétlik meg. Az univerzális grammatika olyan elvrendszer, amely körülhatárolja a lehetséges grammatikák osztályát azáltal, hogy meghatározza a speciális grammatikák felépítését (a bennük lévő komponenseket, ezek egymáshoz való viszonyát, a komponensekben szereplő szabályok formáját, egymásra hatásuk mikéntjét stb.). És e mellett a nyelvi képesség biológiai meghatározottságára vonatkozó empirikus hipotézisek halmaza. Egy grammatikában sok komponens van, sokféle szabály, mindegyik sajátos jellegzetességekkel rendelkezik, s az UG elméletének pontosan meg kell határoznia e komponensek természetét és kölcsönhatásuk jellegét. Az UG szigorúan korlátozza a lehetséges szabályrendszerek választékát. Ez azonban azt jelenti, hogy a megengedett szabályok nem képesek részletesen kifejezni, hogy hogyan funkcionálnak, és azt is jelenti, hogy e szabályok általában többet generálnak a kelleténél. Lehetetlen magukba a szabályokba belefoglalni az alkalmazásukkor elengedhetetlen megszorításokat. Az UG tehát nem grammatika, hanem a grammatikák elmélete, egyfajta metaelmélet vagy grammatikaséma.

A Standard Társadalomtudományi Modell megcáfolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elméletével merőben nagy fordulatot tett és a huszadik század egyik kiemelkedő elméletét, mégpedig a Standard Társadalomtudományi Modell-t támadta. Ami szerint az elme evolúciósan kialakult szerkezete néhány általános célú tartalomfüggetlen mechanizmusból áll (pl. tanulás, induktív következtetés, intelligencia, utánzás…). Ebben a megközelítésben ugyanazok a mechanizmusok határozzák, meg hogy sajátítjuk el a nyelvet, hogyan tanuljuk meg felismerni az érzelemkifejezéseket, hogyan sajátítunk el bizonyos attitűdöket – az észlelés kivételével mindent. Ezért tartalomfüggetlen vagy területáltalános mechanizmusokként szokták őket jellemezni. A kognitív pszichológia, az evolúciós biológia és az idegtudományok fejlődése megmutatta, hogy az elme fenti leírása gyökeresen elhibázott. Az új nézet szerint minden normális emberi elmében kifejlődik a gondolkodó és szabályozó áramkörök alapvető együttese, ezek funkcionálisan specializálódtak és gyakran területspecifikusak.

Példák az Univerzális Grammatika létezésére[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meggyőző példák: Jenny Singelton és Elissa Newport egy Simon álnévre keresztelt 9 éves teljesen siket gyermeket vizsgáltak. Simon szülei, akik szintén siketek, 15 illetve 16 éves korukig nem tanulták a jelnyelvet, ezért később már nem tudták tökéletesen elsajátítani. Ebben a nyelvben is meg van a lehetőség arra, például hogy a kifejezéseket a mondat elejére vagy a végére vigyék attól függően, mit akarunk kiemelni, vagy toldalékkal, képzővel lássuk el a szavakat. A szülők nagyon ritkán használtak kiemelt szószerkezeteket, és ha használták is nagyon torz formában. Ilyen mondat például: Elvist, őt tényleg szeretem. Bár Simon csak szülei eléggé hiányos ASL-jelelésével találkozott sokkal jobb eredményt mutatott a jelek használatában, mint szülei. Simon valahogy képes volt kirekeszteni szülei nyelvileg helytelen „zaj”-át. Simon fölénye szüleivel szemben kiváló példa a kreolizációra. Másik nagyon jó és közkedvelt példa a pidzsin-kreol nyelv.

Nyelvek hasonlósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chomsky azon állítása, hogy egy marslakó szemszögéből minden ember ugyanazt a nyelvet beszéli, azon a felfedezésen alapul, hogy a világ minden nyelve mögött ugyanaz a szimbólummanipuláló rendszer húzódik meg. A nyelvészek már régóta tudják hogy a nyelv alapvető jellemzői mindenhol megtalálhatóak. A közös nyelvtani kód, mely semleges a nyelvi produkció és a megértés tekintetében, lehetőséget ad a beszélőnek arra, hogy bármilyen nyelvi megnyilatkozást létrehozzanak, amit meg tudnak érteni, és fordítva. A szavak jelentése állandó, önkényes konvenció által kötött. A beszédhangokat a nyelvhasználók diszkrét, nem folyamatos egységnek tekintik: egy hang, mely akusztikailag valahol félúton van a „papa” és a „baba” között, nem azt jelenti, hogy a szó jelentése is félúton van a „papa” és a „baba” között. A szókészlet mellett a nyelv néhány tulajdonságát az Univerzális grammatika nem szabja meg. Ezek parametrikusan változhatnak a különböző nyelvekben. Például minden nyelv eldöntheti, hogy az alany kötelező mondatrész lesz e. Tehát van egy mondattani, alaktani és fonológiai szabályokra alapuló közös tervezet, és néhány változó paraméter, egy lista a választható változatokról. A paraméterek eltérő beállítása messzemenő következményekkel jár nyelv felszíni megjelenésére nézve.

Nyelvek különbségének okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvek különbségei, hasonlóan a fajok közötti különbségekhez, három folyamat hatásainak köszönhetők, melyek hosszú idő alatt érvényesülnek.

1. nyelvi innováció vagy variáció: Ilyenek az elterjedő újítások, amelyek sok forrásból táplálkozhatnak. Például: új zsargon, beszédstílus, jövevényszavak, jövevényszavak újraelemzés …

2. tanulás képessége vagy öröklődés: A tanulás képessége nem azzal magyarázható, mint régen sokan gondolták, hogy az evolúció csúcspontjaként kiemelkedtünk az ösztönvilágból, hanem pontosan, hogy több örökletes ösztönünk van. Az evolúcióelmélet, számítógépes szimulációk által támogatva, kimutatta, hogy amikor egy környezet stabil, szelekció-s nyomás nehezedik a szerzett képességekre, és hatásukra ezek veleszületett tulajdonságokká válnak. Ez azért van, így mert ha a képesség veleszületett, akkor már az élőlény korai szakaszában kibontakozhat.

3. migráció vagy elkülönülés: Harmadik összetevő, a beszélők csoportjainak elvárása egymástól, amikor is a sikeres újítások nem kerülnek el mindenhová, hanem a különélő beszédközösségekben halmozódnak fel.

A témával foglalkozó személyek közül páran[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noam Chomsky, Eric Lenneberg, George Miller, Roger Brown, Morris Halle, Alvin Liberman.

Forrásmunkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Noam Chomsky, (1985). Generatív grammatika: Az univerzális grammatika és néhány megoldatlan kérdés
  • David Crystal, (1997). A nyelv enciklopédiája: Nyelvtipológia és univerzálék, Grammatika, Nyelvészet
  • Steven Pinker, (2006). A nyelvi ösztön :Ösztön egy mesterség elsajátítása, Fecsegők, Bábel tornya, A nagy bumm
  • Leda Cosmides, John Tooby, (1997). Evolúciós pszichológia alapozó kurzusa: A Standard Társadalomtudományi Modell

További hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]