Tombalbaye-rezsim (1960–1975)
| Csád történelme |
|---|
 |
|
Kanemi Birodalom |
1960-ban Csád elnyerte függetlenségét Francois Tombalbaye vezetésével kilépett az Francia Egyelnítői Afrikából.[1] Tombalbaye volt az egyik legmeghatározóbb személy Csád életében. Rasszista és autokratikus politikája gazdasági hanyatlást, romlást váltott ki amellett, hogy az északi arab kisebbségek fellázadtak ellene. Később már a déli etnikumoknak is elege lett abból, hogy Tombalbaye kormánya nem képes megbírkózni az éhínséggel, a betegségekkel, az írástudatlanság kritikus számával és az elsivatagosodással. Először semleges, progresszív politikát folytatott, de a hetvenes években felerősödő pánafrikanizmus miatt Tombalbaye beszűntette a progresszív politikát és szakított a nyugattal, helyette inkább a többi afrikai országgal próbált kapcsolatot kiképíteni. 15 éves vezetés után 1975-ben Tombalbaye-t meggyilkolták.
A rezsim
A függetlenség után Tombalbaye eléggé autokratikus stílusban irányította az országát. A demokrácia iránti bizalmatlanság jeléből a pártjából - a Csádi Progresszív Párt-ból (PPT) - kirúgta Gabriel Lisette-t és - ráadásképp - száműzte az országból. Később Tombalbaye egyre tekintélyelvűbb intézkedéseket vezetett be. Hogy bizonyítsa karizmatikusságát és tekintélyét betiltotta az összes politikai pártot a sajátján kívül. 1963-ban pedig amikor tüntetések és zavargások terjedtek a fővárosban, N'Djamenában - korábbi Fort-Lamy-ban - Tombalbaye "szükségállapotot" rendelt el és feloszlatta a teljes országgyűlést. Az ellenzéki politikusokat háziőrizetben tartották. A többi vélt vagy valós politikai ellenfelet pedig vagy börtönbe vetették vagy pedig kivégezték. 1964-ben Tombalbaye új nemzetgyűlést hozott létre. A legfontosabb tisztségekbe és pozíciókba a hozzá lojális társait és barátait helyezte. 1964 végére Tombalbaye a markában tartotta a teljes országot. A francia tisztségviselőket és a francia rendfenntartókat pedig leváltották és átvették a helyüket a csádiak. Tombalbaye diszkriminálta az északi arab kisebbségieket, ami miatt a népszerűsége és a reputációja erősen megzuhant. A gazdaság látványos romlása és hanyatlása annak köszönhető, hogy a fokozott fejlesztések helyett erőltetetten és villámgyorsan akartak egyről a kettőre haladni, továbbá az új csádi tisztség viselők kevésbé voltak tapasztaltak és képzettek, mint francia elődeik. A muszlimokat tovább sújtották a diszkriminációk és a rasszista törvények; betiltották a szakállat és a turbán viselését, aki nem tartotta be a törvényt, azt - jobb esetben - megbírságolták. Öt évvel a függetlenség után egyre inkább megnőttek a fegyveres összecsapások és konfliktusok száma, hála Tombalbaye aggresszív politikájának.
Lázadás Csádban
1965. november 1-jén zavargások törtek ki a kormány adócsalásai és a rossz gazdaság vezetése miatt. A kisebb tüntetések végül országossá váltak. 1968-ban újabb lázadás kezdődött Aouzou-ban. Csád középső részén az utazás egyre fenyegetőbbé és veszélyesebbé vált. Tombalbaye 1969-ben elfogadta a francia feltételeket és Csádban elkezdődött egy fokozatos libelarizációs folyamat. 1969-ben a választásokon Tombalbaye tarolt. Tombalbaye elismerte hogy hibázott és megfogja hozni a kellő intézkedéseket. Ellátogatott az északi régiókba, ahol sót és cukrot osztott az embereknek. A rend látszólag helyreállt és Franciaország kivonta csapatait az országból. Franciaország 1971-ben kivonta erőit Csádból. 1971. augusztusában ezek a reformtörekvések abbamaradtak, Tombalbaye leleplezett egy összeesküvést amelyet - elvileg - Kadhafi pénzelt. Kalthouma Nguembang-ot megvádolta hogy részt vesz az összeesküvésben, ezért letartoztatták és megkínozták.[2] Tombalbaye azonnal megszakította a kapcsolatokat az ország északi szomszédjával és engedélyezte a Kadhafi ellenes erők akcióit Csád területéről. Kadhafi válaszul elismerte a FROLINAT-ot.
A hetvenes évek elején a pánafrikanizmus felerősődése miatt Tombalbaye feloszlatta a PPT-t és létrehozta a Nemzeti Mozgalom a Kulturális és Szociális Forradalomért nevű pártot. Bevezette a yondo-t, a keresztény misszionáriusokat kiűzték az országból. Gyakoriak voltak a francia kormány elleni felszólalásai és támadásai. Az 1970-es évek elején súlyosbodó aszály Csád romló politikai és gazdasági helyzetét is befolyásolta. 1974 folyamán Csád szárazságcsökkentő erőfeszítéseinek nemzetközi kritikája új csúcsot ért el, mivel nyilvánvalóvá vált a kormány korrupciója és nyílt haszonszerzése.
A rezsim bukása
A kormány megpróbálta felpörgetni a mezőgazdaságot közmunkaprogrammal. Tombalbaye kikelt a hadsereg ellen is, rengeteg előléptetést és lefokozást hajtott végre, ami miatt elvesztette a katonák hűségét. 1975.április 13-án Tombalbaye-t meggyilkolták. Ezután Félix Malloum lett az elnök.
Fordítás
- Az angol Wikipédia ugyanezen szócikkének fordítása.
Jegyzetek
- ↑ Emmanuel Kwaku Akyeampong – Henry Louis Gates: Dictionary of African Biography. 2012–02–02. ISBN 978-0-19-538207-5 Hozzáférés: 2021. április 20.
- ↑ jeremy richjeremy rich: Nguembang, Kaltouma. 2011–01–01. ISBN 978-0-19-538207-5 Hozzáférés: 2021. április 20.