Tombalbaye-rezsim (1960–1975)
| Csád történelme |
|---|
 |
|
Kanemi Birodalom |
1960-ban Csád elnyerte függetlenségét Francois Tombalbaye vezetésével kilépett az Francia Egyenlítői Afrikából.[1] Tombalbaye volt az egyik legmeghatározóbb személy Csád életében. Rasszista és autokratikus politikája gazdasági hanyatlást, romlást váltott ki amellett, hogy az északi arab kisebbségek fellázadtak ellene. Később már a déli etnikumoknak is elege lett abból, hogy Tombalbaye kormánya nem képes megbirkózni az éhínséggel, a betegségekkel, az írástudatlanság kritikus számával és az elsivatagosodással. Először semleges, progresszív politikát folytatott, de a hetvenes években felerősödő pánafrikanizmus miatt Tombalbaye beszüntette a progresszív politikát és szakított a nyugattal, helyette inkább a többi afrikai országgal próbált kapcsolatot kiépíteni. 15 éves vezetés után 1975-ben Tombalbaye-t meggyilkolták.
A rezsim[szerkesztés]
A függetlenség után Tombalbaye eléggé autokratikus stílusban irányította az országát. A demokrácia iránti bizalmatlanság jeléből a pártjából – a Csádi Progresszív Párt-ból (PPT) – kirúgta Gabriel Lisette-t és – ráadásképp – száműzte az országból. Később Tombalbaye egyre tekintélyelvűbb intézkedéseket vezetett be. Hogy bizonyítsa karizmatikusságát és tekintélyét betiltotta az összes politikai pártot a sajátján kívül. 1963-ban pedig amikor tüntetések és zavargások terjedtek a fővárosban, N'Djamenában – korábbi Fort-Lamy-ban – Tombalbaye "szükségállapotot" rendelt el és feloszlatta a teljes országgyűlést. Az ellenzéki politikusokat háziőrizetben tartották. A többi vélt vagy valós politikai ellenfelet pedig vagy börtönbe vetették vagy pedig kivégezték. 1964-ben Tombalbaye új nemzetgyűlést hozott létre. A legfontosabb tisztségekbe és pozíciókba a hozzá lojális társait és barátait helyezte. 1964 végére Tombalbaye a markában tartotta a teljes országot. A francia tisztségviselőket és a francia rendfenntartókat pedig leváltották és átvették a helyüket a csádiak. Tombalbaye diszkriminálta az északi arab kisebbségieket, ami miatt a népszerűsége és a reputációja erősen megzuhant. A gazdaság látványos romlása és hanyatlása annak köszönhető, hogy a fokozott fejlesztések helyett erőltetetten és villámgyorsan akartak egyről a kettőre haladni, továbbá az új csádi tisztség viselők kevésbé voltak tapasztaltak és képzettek, mint francia elődeik. A muszlimokat tovább sújtották a diszkriminációk és a rasszista törvények; betiltották a szakállat és a turbán viselését, aki nem tartotta be a törvényt, azt – jobb esetben – megbírságolták. Öt évvel a függetlenség után egyre inkább megnőttek a fegyveres összecsapások és konfliktusok száma, hála Tombalbaye agresszív politikájának.
Lázadás Csádban[szerkesztés]
1965. november 1-jén zavargások törtek ki a kormány adócsalásai és a rossz gazdaság vezetése miatt. A kisebb tüntetések végül országossá váltak. 1968-ban újabb lázadás kezdődött Aouzou-ban. Csád középső részén az utazás egyre fenyegetőbbé és veszélyesebbé vált. Tombalbaye 1969-ben elfogadta a francia feltételeket és Csádban elkezdődött egy fokozatos libelarizációs folyamat. 1969-ben a választásokon Tombalbaye tarolt. Tombalbaye elismerte hogy hibázott és meg fogja hozni a kellő intézkedéseket. Ellátogatott az északi régiókba, ahol sót és cukrot osztott az embereknek. A rend látszólag helyreállt és Franciaország kivonta csapatait az országból. Franciaország 1971-ben kivonta erőit Csádból. 1971. augusztusában ezek a reformtörekvések abbamaradtak, Tombalbaye leleplezett egy összeesküvést amelyet – elvileg – Kadhafi pénzelt. Kalthouma Nguembang-ot megvádolta hogy részt vesz az összeesküvésben, ezért letartoztatták és megkínozták.[2] Tombalbaye azonnal megszakította a kapcsolatokat az ország északi szomszédjával és engedélyezte a Kadhafi ellenes erők akcióit Csád területéről. Kadhafi válaszul elismerte a FROLINAT-ot.
A hetvenes évek elején a pánafrikanizmus felerősödése miatt Tombalbaye feloszlatta a PPT-t és létrehozta a Nemzeti Mozgalom a Kulturális és Szociális Forradalomért nevű pártot. Bevezette a yondo-t, a keresztény misszionáriusokat kiűzték az országból. Gyakoriak voltak a francia kormány elleni felszólalásai és támadásai. Az 1970-es évek elején súlyosbodó aszály Csád romló politikai és gazdasági helyzetét is befolyásolta. 1974 folyamán Csád szárazságcsökkentő erőfeszítéseinek nemzetközi kritikája új csúcsot ért el, mivel nyilvánvalóvá vált a kormány korrupciója és nyílt haszonszerzése.
A rezsim bukása[szerkesztés]
A kormány megpróbálta felpörgetni a mezőgazdaságot közmunkaprogrammal. Tombalbaye kikelt a hadsereg ellen is, rengeteg előléptetést és lefokozást hajtott végre, ami miatt elvesztette a katonák hűségét. 1975.április 13-án Tombalbaye-t meggyilkolták. Ezután Félix Malloum lett az elnök.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tombalbaye government című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Emmanuel Kwaku Akyeampong – Henry Louis Gates: Dictionary of African Biography. 2012–02–02. ISBN 978-0-19-538207-5 Hozzáférés: 2021. április 20.
- ↑ jeremy richjeremy rich: Nguembang, Kaltouma. 2011–01–01. ISBN 978-0-19-538207-5 Hozzáférés: 2021. április 20.