Terhelő ellenállás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Villamos műszerek hitelesítésénél, ellenőrzésénél szükséges a villamos energia fogyasztásának ismerete. Erre a célra használják a terhelő ellenállásokat.

Kivitelezése[szerkesztés]

Többnyire párhuzamosan kapcsolható ellenálláselem. Terhelés alatt az üzemi hőmérséklet magas, emiatt a közvetlen tartószerkezet általában kerámia. A csatlakozó kapocs könnyen hozzáférhető.

Az ellenállás anyaga[szerkesztés]

Anyaga leggyakrabban nikkel-króm-ötvözetű szalag vagy huzal. Elvárás, hogy a melegedési időállandó aránylag kicsi legyen, így a beállított terhelőáram hamar stabilizálódjon. További elvárás, hogy a hideg és az üzemi meleg ellenállás minél kevésbé térjen el egymástól.

Biztonsági követelmények[szerkesztés]

Biztonsági szempontból a szigetelés az üzemi hőmérsékleten is a lehető legjobb. Az áramvivő részek a tartós üzemet és a magasabb hőmérsékletet is kifogástalanul bírják. A hőmérséklet emelkedésével a hőtágulás hatására a vezető részek nem kerülhetnek zárlatba.

Élettartam[szerkesztés]

A terhelő ellenállás élettartamát a gyártók a névleges feszültségen, üzemórában adják meg. Szokásos értéke 0,6-3 ezer óra. Az ettől való tényleges eltérés általában ±20%. Azoknak a terhelő ellenállásoknak, melyek nagy hőmérsékleten, izzó állapotban állnak üzemben, az élettartama igen rövid, kb. 2-300 óra.

Források[szerkesztés]

  • Karsa Béla: Villamos mérőműszerek és mérések. (Műszaki Könyvkiadó, 1962)
  • Tamás László: Analóg műszerek (Jegyzet, Ganz Műszer Művek, 2006)