Tengeri hegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Néhány jelentősebb tengeri hegy a világtérképen

A tengeri hegyek olyan domborzati formák, amelyek a tengerfenékről indulnak ki, és nem érik el a víz felszínét, tehát nem szigetek. Jellemző rájuk, hogy kialudt tenger alatti vulkánok maradványai és meredeken emelkednek ki a tengerfenék szintjéről. Általában az 1000–4000 méter mélységű talapzatról indulnak. Az oceanográfusok meghatározása szerint legalább 1000 méter magasak kell legyenek. A tenger alatti hegycsúcsok leggyakrabban néhány száztól néhány ezer méter tengerszint alatti magasságig érnek, tehát a mélytengeri zónában találhatóak, de például a Bowie tengeri hegy 3000 méter mélységből indulva 24 méter tengerszint alatti mélységig ér. A tengeri hegyek számát 30 ezerre becsülik, közülük keveset tanulmányoztak.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri hegyek gyakran csoportosan helyezkednek el. Sokszor elsüllyedt szigetcsoportok maradványai. Erre egy klasszikus példa az Emperor tengeri hegység amely a Hawaii-szigetek folytatása a tenger alatt. Ezek a csúcsok több millió évvel ezelőtt alakultak ki vulkáni tevékenység következtében. Egy időben nagy részük sziget volt, de azóta tektonikus okok miatt a tengerszint alá süllyedtek.

Sok tengeri hegy aktív vulkánként működik.

A különálló csúcsok és a nem egyértelműen vulkanikus eredetűek ritkábbak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a seamount című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Nybakken, James W. and Bertness, Mark D., 2005. Marine Biology: An Ecological Approach. Sixth Edition. Benjamin Cummings, San Francisco