Tehetetlenségi navigációs rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Addbot (vitalap | szerkesztései) 2013. március 11., 09:35-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: 21 interwiki link migrálva a Wikidata d:q570607 adatába)
Különböző navigációs rendszerek pontossága
Francia S3 típusú ballisztikus rakéta tehetetlenségi navigációs rendszerének giroszkópja.

A tehetetlenségi (inerciális) navigációs rendszer (rövidítése INS az angol Inertial Navigation System után) a navigációs rendszerek egyik fajtája, mely külső segítség nélkül képes hordozóeszköze helyzetének, haladási irányának és sebességének megállapítására. A rendszert a hordozóeszköz egy ismert helyzetében elindítva, a mozgás közben bekövetkező és mért gyorsulások és elfordulások mérése alapján számítják az aktuális helyzetet. Alkalmazzák hajókon, tengeralattjárókon, repülőgépeken, rakétákban és űreszközökben.

Mivel bonyolultabb és pontatlanabb a külső segítséget (jellemzően pontosan ismert helyzetű referenciapontokat) használó navigációs rendszereknél, csak olyan esetben alkalmazzák, ahol ezek használata nélkül is szükséges a működőképesség, például a haditechnikai eszközöknél. A rendszer jellegéből adódóan pontatlansága elindítása után folyamatosan nő (a mérési, számítási hibák folyamatosan összeadódnak, egy tipikus INS esetében ez óránként pár száz méteres nagyságrendű), ezért gyakran más navigációs rendszerek adatai alapján helyesbítik a mért pozíciókat.