Jogi norma
A jogtudományban a jogi norma a jog elemi alapegysége,[1] jogi parancs,[2] amely modellszerűen, szerkezetileg három részből áll, a tényállásból, a diszpozícióból, illetve a jogkövetkezményből,[3][4] azonban a büntetőjogban a hipotézis és a diszpozíció általában egybeolvad, ezért ott a norma elemének csak a diszpozíciót és a jogkövetkezményt tekintjük.[2] A közigazgatási jogi normák általában nem önállóak abban az értelemben, hogy általában szerkezetileg nem tartalmazzák mindhárom fő elemet.[5] A jogi normákat a jogszabályok tartalmazzák,[1] a jogszabályokból ismerhetők meg.[6]
Története[szerkesztés]
Részei[szerkesztés]
Tényállás[szerkesztés]
A tényállás vagy hipotézis[4] azon jelenségek, tények, körülmények összességét jelenti, amelyek beállása esetére a jogszabály meghatározott emberi magatartás tanúsítását írja elő.[3]
Diszpozíció[szerkesztés]
A diszpozíció vagy rendelkezés írja elő azt a követendő magatartást, amelyet a tényállás elemeinek megvalósulása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell.[7]
Jogkövetkezmény[szerkesztés]
A jogkövetkezmény a diszpozícióban foglaltak teljesítése esetén joghatás, ellenkező esetben joghátrány.[8]
Hivatkozások[szerkesztés]
- Pokol Béla: Jogi alaptan, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000
- Bíró György, Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010
- Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, 2. kiadás, HVGOrac, Budapest, 2010
- Fazekas Marianna, Ficzere Lajos: Magyar közigazgatási jog Általános rész, 7. átdolgozott kiadás, Osiris Kiadó, Budapest, 2006