Jogi norma
A jogtudományban a jogi norma a jog elemi alapegysége,[1] jogi parancs,[2] amely modellszerűen három részből áll, a tényállásból, a diszpozícióból, illetve a jogkövetkezményből.[3][4], azonban a büntetőjogban a hipotézis és a diszpozíció általában egybeolvad, ezért a ott norma elemének csak a diszpozíciót és a jogkövetkezményt tekintjük.[2] A jogi normákat a jogszabályok tartalmazzák[1], a jogszabályokból ismerhetők meg.[5]
Tartalomjegyzék |
Története[szerkesztés]
Részei[szerkesztés]
Tényállás[szerkesztés]
A tényállás vagy hipotézis[4] azon jelenségek, tények, körülmények összességét jelenti, amelyek beállása esetére a jogszabály meghatározott emberi magatartás tanúsítását írja elő.[3]
Diszpozíció[szerkesztés]
A diszpozíció vagy rendelkezés írja elő azt a követendő magatartást, amelyet a tényállás elemeinek megvalósulása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell.[6]
Jogkövetkezmény[szerkesztés]
A jogkövetkezmény a diszpozícióban foglaltak teljesítése esetén joghatás, ellenkező esetben joghátrány.[7]
Hivatkozások[szerkesztés]
- Pokol Béla: Jogi alaptan, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000
- Bíró György, Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010
- Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, 2. kiadás, HVGOrac, Budapest, 2010
