Szovjet montázselmélet
A szovjet montázselmélet (magyar forrásokban gyakran orosz montázselmélet) olyan filmértelmezési- és filmkészítési megközelítés, mely a vágást veszi alapjául (franciául: montage, azaz ’összeszerelés’, ’összevágás’). Habár a szovjet filmesek az 1920-as években nem voltak egy állásponton a montázs szerepéről, Szergej Eisenstein „A filmforma dialektikus megközelítése” című cikkében a montázst nevezete a mozi lényegének, és azt írta: „A montázs természetének meghatározásával rávilágíthatunk a filmművészet sajátosságára.”
Számos szovjet filmes – köztük Lev Kulesov, Dziga Vertov és Vszevolod Pudovkin – állt elő magyarázattal arra, miben rejlik a montázs hatáskeltő ereje. Eisenstein elképzelése, miszerint a montázs a különálló beállítások összeütköztetése, mivel „egy […] szekvencia minden egyes elemét ugyanis egymás után érzékeljük, nem pedig egymás mellett”, vált elfogadottá.
Montázstípusok
Eisentein öt montázstípust különített el:
- Metrikus montázs – a vágás adott képkockaszámot követ (tehát adott eltelt időt, abszolút hosszt) tekintet nélkül azok tartalmára.
- Ritmikus montázs – a képi folytonosság megteremtése vágásról vágásra. Egyenlő szerephez jut a hossz és tartalom (aktuális, valós hossz).
- Hangsúly-montázs – a beállítások érzelmi hangsúlyán, alaptónusán alapul.
- Felhang-montázs – a metrikus, ritmikus és hangsúlyos tényezők együttes használata, szintézise.
- Intellektuális montázs – motívumokon alapul, rejtett, intellektuális tartalommal bír, metaforizál.
Források
- Eisenstein, Szergej. Montázstípusok, Forma és tartalom I, fordította Óváry-Óss József, Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet, 111–123. o. (1964)
- Eisenstein.szerk.: Bárdos Judit: A filmforma dialektikus megközelítése, Válogatott tanulmányok, ford. Berkes Ildikó et al., Budapest: Áron Kiadó, 115–131. o. (1998). ISBN 963-85864-3-5
