Szerkesztő:Szalakóta/irigység
Az irigység (latinul invidia) egy olyan érzelem, amit egy ember akkor érez, ha valaki valaki más jobb képességeit, lehetőségeit, tudását, javait, párkapcsolatát, sikerét, elismertségét a magáénak szeretné tudni, illetve azt akarja, hogy a másik ne bírjon velük.[1]
Arisztotelész szerint az irigység más jó szerencséje miatt érzett fájdalom, ami azokat kíséri, akiknek megvan az, amit mi akarunk.[2] Bertrand Russell szerint az irigység a boldogtalanság egyik legfontosabb oka.[3] A tudomány a munkahelyi irigységre összpontosít, tekintetbe véve a körülményeit, kezelését, illetve azt, hogyan hasznosítható pozitív hajtóerőként, amikor is az ember példaképnek tekinti azt, akire irigykedik.[4][5]
Típusai[szerkesztés]
Egyes nyelvek, mint például a holland megkülönböztetik a jóindulatú irigységet (benijden) és a rosszindulatú irigységet (afgunst), de nem mindenki ért egyet aztzal, hogy ezek különböző érzelmeknek tekinthetők.[4] Egyes pszichológusok szerint a rosszindulatú irigység a másiktól el akarja venni azt, amire az irigykedő irigykedik; míg a jóindulatú irigykedés nem akar ártani a másiknak, hanem hozzá hasonlóvá válni. Azonban ez sem tekinthető pozitív érzelemnek, mivel nem esik jól.[6][7] Sherry Turkle szerint a szociális média és a szelfi kultúra az önirigység elidegenítő érzését hozza létre, aminek tovagyűrűző negatív hatása van.[8] Az irigykedésnek és a dicsekvésnek, mint érzelmeknek hasonló a felépítése.[9][10]
A kutatók szerint a jóindulatú irigykedés utánzáshoz vezet, javítja a motivációt; pozitívan gondolkodik a példaképnek választott célszemélyről, akit a személy csodálattal övez.[11] Jól kezelve ez az irigység jó hatással van a személy jövőjére, motiválja abban, hogy sikeresebb legyen.[12] Az ember tudat alatt ösztönösen megpróbálja elkerülni az élet negatív dolgait, a negatív érzelmeket, így az irigységet is. Azonban ezt pozitív hajtóerővé lehet alakítani, ami segít abban, hogy a személy sikeresebb legyen.[13]
Szocioevolúciós nézet[szerkesztés]
Charles Darwin 1859-es evolúciós elmélete alapján a modern evolúcióbiológusok úgy gondolják, hogy az emberi viselkedésmód segíti az egyedek által hordozott gének elterjedését. Az irigység előnye a motiváció, a figyelem és az emlékezőképesség javítása lehet.[14] Sznycer érvelésében arra a modellra alapoz, hogy az irigység válasz a vagyoni egyenlőtlenségekre, és támogatja a javak újraelosztását.[15]
Káröröm[szerkesztés]
A káröröm mások kára, szerencsétlensége miatti öröm, és bizonyos helyzetekben az irigység kinövésének tekinthető.
Az irigység és a káröröm rokon érzelmek: nagyon hasonlóak és egymáshoz közel állnak. Mindkét érzelem nagyon összetett, és gyakran antiszociális viselkedésnek tekintik.[16]
Ez a két érzelem, az irigység és a káröröm, testvérekként kísérik végig a gyerekek felnövését, már a korai szakasztól kezdve.
Korábbi tanulmányok szerint a gyerek fejlődése alatt az irigység jelentősége csökken. Kutatók szerint ennek oka az élettapasztalat, és az irigység és rokon érzelmeinek egyre jobb szabályozása. Az élet folyamán egyre erősebbé válik az irigység és a káröröm közötti korreláció. Például egy kisgyerek hajlamosabb rosszindulatú cselekedetekre, hogyha irigykedik egy másik személyre.
Státus és vagyon tekintetében[szerkesztés]
Az irigység gyakran magában foglalja a rivális előnyeinek túlszárnyalását vagy a rivális megfosztását azoktól.[17] Az irigységnek ez a típusa inkább a vagyonra irigykedik, mint a pszichikai tulajdonságokra. Ebben a helyzetben az irigység gyakran érzelmi fájdalommá alakul, önértékelési zavarral és a jóllét hiányának érzetével.
Nelson W. Aldrich Jr. az Old Money című művében így ír:
„Az irigység olyan integráns és fájdalmas része annak, ami élővé teszi az emberi viselkedést a piacon, hogy sokan elfelejtik a szó teljes jelentését, és leegyszerűsítik a vágy egyik tünetévé. Ekként (a vágy tüneteként) virágzik a piactársadalmakban: a vágy demokráciája, ami pénzzel szavaz; a dopping megengedett. De az irigység több is, kevesebb is, mint a vágy. A belső üresség őrjítő érzésével kezdődik, mintha a szív a levegőben pumpálna. Az embernek vaknak kell lennie, hogy érezze ezt az ürességet, de az irigység szelektív vakság. A latin invidia szó, ami irigységet jelent, nem látásként fordítható, és Dante az irigyeket ólomköpenyben ábrázolta, szemhéjukat ólomdróttal levarrva. Amire vak, az az, ami az embernek megvan, Istentől megkapva és emberileg táplálva önmagukban.”
Megküzdés[szerkesztés]
Az irigység csökkentheti a kapcsolatokban a közelséget és az elégedettséget. Kezelése hasonló más negatív érzelmekhez, mint a harag vagy a megbántódás. A haragvók közül sokan professzionális segítséget kérnek, hogy megértsék az érzelmet, és hogy kezelni tudják. Az irigykedőknek torzult az a felfogása, hogy hogyan érhetik el a boldogságot. Ezeknek az elképzeléseknek a megváltoztatása közelebb viszi az alanyt ahhoz, hogy megértse a szerencse valódi jelentését és elégedettek legyenek azzal, amijük van. Lazarus szerint az érzelmek kezelése az érzelmi folyamat integráns része.[18] Nagyon kevés forrás hangsúlyozza az érzelmek kezelését ahhoz képest, hogy mennyi információ érhető el magáról az érzelemről.
Több módszer is van a megküzdésre; ezek jól kutatott témák. Az egyik az elkerülő versus megközelítés. Az irigységgel lehet hasonlóan megküzdeni, mint a haraggal; azaz kognitívan megközelíteni az érzelem feldolgozása érdekében. Salovey és Rodin (1988) szerint az önmagunkra való fókuszálással szemben hatékonyabb az érzelem tárgyára való fókuszálás. Tanácsolják azt is, hogy a saját erősségekre gondoljunk; ezzel mérsékelhetők ezek az önmagunkat leértékelő gondolatok, és elhallgattathatók ezek a negatív érzelmi reakciók.[19] További kutatások szükségesek ennek az érzelemnek a jobb megértéséhez és a jobb megküzdési stratégiák kifejlesztéséhez.
- ↑ (1993) „Distinguishing the experiences of envy and jealousy”. Journal of Personality and Social Psychology 64 (6), 906–920. o. DOI:10.1037/0022-3514.64.6.906. PMID 8326472.
- ↑ Rhetoric By Aristotle
- ↑ Russell, Bertrand. The Conquest of Happiness. New York: H. Liverwright (1930)
- ↑ a b (2021. szeptember 11.) „The two sides of envy at work”. Knowable Magazine. DOI:10.1146/knowable-091021-2. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ (2021. január 21.) „Workplace Envy”. Annual Review of Organizational Psychology and Organizational Behavior 8 (1), 19–44. o. DOI:10.1146/annurev-orgpsych-012420-055746. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ van de Ven N (2009). „Leveling up and down: the experiences of benign and malicious envy.”. Emotion 9 (3), 419–29. o. DOI:10.1037/a0015669. PMID 19485619.
- ↑ Why Envy Motivates Us, 2011. május 31.
- ↑ Sherry Turkle. Alone Together: Why We Expect More from Technology and Less from Each Other. Basic Books (2017). ISBN 978-0-465-09366-3
- ↑ Emotional Competency - Envy. emotionalcompetency.com
- ↑ LNCS 7403 - The Hourglass of Emotions. Sentic.net . (Hozzáférés: 2017. május 28.)
- ↑ (2018) „The Painful Duality of Envy: Evidence for an Integrative Theory and a Meta-Analysis on the Relation of Envy and Schadenfreude”. Journal of Personality and Social Psychology 114 (4), 572–598. o. DOI:10.1037/pspi0000118. PMID 29376662.
- ↑ (2016) „Envy and Its Consequences: Why It Is Useful to Distinguish between Benign and Malicious Envy”. Social and Personality Psychology Compass 10 (6), 337–349. o. DOI:10.1111/spc3.12253.
- ↑ (2019. augusztus 1.) „The Bad Can Be Good: When Benign and Malicious Envy Motivate Goal Pursuit” (angol nyelven). Journal of Consumer Research 46 (2), 388–405. o. DOI:10.1093/jcr/ucy077. ISSN 0093-5301.
- ↑ Fields, R: Eat Your Guts Out: Why Envy Hurts and Why It's Good for Your Brain, 2011
- ↑ (2017. augusztus 1.) „Support for redistribution is shaped by compassion, envy, and self-interest, but not a taste for fairness” (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences 114 (31), 8420–8425. o. DOI:10.1073/pnas.1703801114. ISSN 0027-8424. PMID 28716928.
- ↑ (2003. április 25.) „Money burning and rank egalitarianism with random dictators” 82.
- ↑ D'Arms, J. (2009). Envy. Unpublished manuscript, Stanford Encyclopedia of philosophy, Stanford, Retrieved from Plato.stanford.edu/entries/envy/
- ↑ (2006) „Emotions and Interpersonal Relationships: Toward a Person-Centered Conceptualization of Emotions and Coping”. Journal of Personality 74 (1), 9–46. o. DOI:10.1111/j.1467-6494.2005.00368.x. PMID 16451225.
- ↑ (1988) „Coping with envy and jealousy”. Journal of Social and Clinical Psychology 7, 15–33. o. DOI:10.1521/jscp.1988.7.1.15.