Szerkesztő:Mozo/Egyéb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

TEX[szerkesztés]

Greek alphabet symbols[szerkesztés]

TeX rendering TeX syntax HTML rendering HTML syntax
\alpha α Α α Α
\beta β Β β Β
\gamma \Gamma γ Γ γ Γ
\delta \Delta δ Δ δ Δ
\epsilon \varepsilon ε Ε ε Ε
\zeta ζ Ζ ζ Ζ
\eta η Η η Η
\theta \vartheta \Theta θ ϑ Θ θ ϑ Θ
\iota ι Ι ι Ι
\kappa κ Κ κ Κ
\lambda \Lambda λ Λ λ Λ
\mu μ Μ μ Μ
\nu ν Ν ν Ν
\xi \Xi ξ Ξ ξ Ξ
ο Ο ο Ο
\pi \varpi \Pi π ϖ Π π ϖ Π
\rho \varrho ρ Ρ ρ Ρ
\sigma \varsigma \Sigma σ ς Σ σ ς Σ
\tau τ Τ τ Τ
\upsilon \Upsilon υ Υ υ Υ
\phi \varphi \Phi φ Φ φ Φ
\chi χ Χ χ Χ
\psi \Psi ψ Ψ ψ Ψ
\omega \Omega ω Ω ω Ω

Arrows and dots[szerkesztés]

TeX rendering TeX syntax HTML rendering HTML syntax
\rightarrow →
\leftarrow ←
\uparrow ↑
\downarrow ↓
\leftrightarrow ↔
\Rightarrow ⇒
\Leftarrow ⇐
\Uparrow ⇑
\Downarrow ⇓
\Leftrightarrow ⇔
\mapsto
\nearrow
\searrow
\swarrow
\nwarrow
\longleftarrow
\longrightarrow
\Longleftarrow
\Longrightarrow
\Longleftrightarrow
\longmapsto
\cdot · ·
\ldots …
\cdots
\ddots
\vdots

Set symbols[szerkesztés]

TeX rendering TeX syntax HTML rendering HTML syntax
\in ∈
\not \in ∉
\subseteq ⊆
\subset ⊂
\supseteq ⊇
\supset ⊃
\cup ∪
\cap ∩

Relation symbols[szerkesztés]

TeX rendering TeX syntax HTML rendering HTML syntax
\le ≤
\ge ≥
\sim ∼
\simeq ≅
\approx ≈
\ne ≠
\equiv ≡

Other symbols[szerkesztés]

TeX rendering TeX syntax HTML rendering HTML syntax
\oplus ⊕
\otimes ⊗
\times × ×
\circ
\bullet •
\pm ± ±
\mp

TeX operation symbols[szerkesztés]

n-th Root \sqrt[n]{x}
Summation \sum_{i=0}^n
Product \prod_{i=0}^n
Coproduct \coprod_{i=0}^n
Limit \lim_{i \to 0}
Integral \int_0^n
Path integral \oint_C
Union \bigcup_{i=0}^n
Intersection \bigcap_{i=0}^n
Logical disjunction \bigvee_{i=0}^n
Logical conjunction \bigwedge_{i=0}^n
Vector product \bigotimes_{i=0}^n
Direct sum \bigoplus_{i \in I}
\bigodot_{i=0}^n
\biguplus_{i=0}^n

TeX grouping symbols[szerkesztés]

Parentheses (xyz)
Brackets [xyz]
Braces \{xyz\}
Vertical lines \vert xyz \vert
Double vertical lines \Vert xyz \Vert
Angle brackets \langle xyz \rangle
Overline, vinculum \overline{xyz}
Brace over \overbrace{xyz}
Underline \underline{xyz}
Brace under \underbrace{xyz}
Angle bracket over \widehat{xyz}

TeX matrices[szerkesztés]

Description TeX rendering TeX syntax
Matrix \begin{matrix} x & y & z \\ u & v & w \end{matrix}
Matrix with parentheses \begin{pmatrix} x & y & z \\ u & v & w \end{pmatrix}
Matrix with brackets \begin{bmatrix} x & y & z \\ u & v & w \end{bmatrix}
Matrix with braces \begin{Bmatrix} x & y & z \\ u & v & w \end{Bmatrix}
Matrix with vertical lines \begin{vmatrix} x & y & z \\ u & v & w \end{vmatrix}
Matrix with double vertical lines \begin{Vmatrix} x & y & z \\ u & v & w \end{Vmatrix}

TeX functions[szerkesztés]

Description TeX rendering TeX syntax
Inverse cosine \arccos
Inverse sine \arcsin
Inverse tangent \arctan
Cosine \cos
Hyperbolic cosine \cosh
Cotangent \cot
Hyperbolic cotangent \coth
Cosecant \csc
Determinant \det
Dimension \dim
Exponential \exp
Greatest common divisor \gcd
Infimum \inf
Kernel \ker
Limit of infimum \liminf
Limit of supremum \limsup
Natural logarithm \ln
Logarithm \log
Maximum \max
Minimum \min
Secant \sec
Sign function \sgn
Sine \sin
Hyperbolic sine \sinh
Supremum \sup
Tangent \tan
Hyperbolic tangent \tanh

Fizika[szerkesztés]

Azt már Galilei is felismerte, hogy bármely test ugyanakkora gyorsulással esik szabadon[1]. Ez a nehézségi gyorsulás:

Matematikai modellel ezt két úton is lehet demonstrálni. Mindkettő Newton 2. törvényével függ össze. Eszerint a gyorsító erő:

Egyrészt a Föld felszíne közelében a súlyerő, ami gyorsítja a testeket: F=G=mg (g cirka 10 m/s2). Ha a test tömege, akkor az említett törvény szerint:

Innen -gyel egyszerűsíthetünk és kapjuk:

tehát a gyorsulás független a tömegtől (a 2. törvényben szereplő tehetelen és a súlyerőben szereplő gravitáló tömeg egyenlőségét Eötvös Loránd igazolta kb 10 tizedesjegy pontosságra). De nem csak a felszínen igaz ez, hanem mindenhol, mert a gravitációs törvény általános alakja:

ahol a Föld tömege. Innen az F= egyenlőségből ugyanúgy kiesik az eső test tömege, és így a gyorsulást csak a Föld tömege határozza meg.

Természetesen légellenállás van a szabadesés közben, de ez elhanyagolható a gravitációhoz képest. Ehhez képest is sokkal kisebb a két testre ható légellenállás különbsége. Legfeljebb századmásodperc lehet az eltérés a két test esési ideje között, ha meg azonos az alakjuk és méretük is, akkor pedig 0.

És akkor a képletek. Ha h magasságból kezdősebesség nélkül leejtünk egy testet, akkor a leérkezési sebességét az energiamegmaradásból számolhatjuk: E (helyzeti) = E (mozgási):

Innen

az időt pedig a v=gt-ből számolhatjuk:

bármely testre.


A rendezett párok formális elmélete és szemantikája[szerkesztés]

Egy adott L formális nyelvre alapuló T elméletben definiálható a "rendezett pár" fogalom, ha van olyan

op(x,y)

kétváltozós kifejezés (term, melyben az x és y változó szabadon szerepel) melyre a következő formula (karakterikus tulajdonság) tétel:

(∀ x)(∀ y)(∀ u)(∀ v)( op(x,y)=op(u,v) ⇒ (x=u & y=v) )

Ekkor tetszőleges T és S termekre az op(T,S) term rendezett pár. Ha C(x) olyan egyváltozós kifejezés, melyre tétel az alábbi formula:

(∀ x)(∀ y)( C(op(x,y))=x ∨ C(op(x,y))=y) & ( C(op(x,y))=C(op(y,x)) ⇒ (op(x,y)=op(y,x)) )

akkor C-t "komponens-kiválasztó" függvénynek nevezzük. A C( op(T,S) ) termet az op(T,S) rendezett pár első komponensének nevezzük, a T és S közül az ezzel nem egyenlőt (ha van ilyen) második komponensnek (ha nincs, akkor a második komponens is C( op(T,S)) ).

Megjegyezük, hogy C( op(T,S) ) nem feltélenül ugyanaz a term mint T vagy S, de egyenlő valamelyikükkel. Például az op( 4 , 22 ) rendezett pár komponensei nem biztos, hogy grafikusan azonosak 4-gyel vagy 22-vel, de egyenlők egymással és 4-gyel is illetve 22-vel is (feltéve, hogy 4 és 22 kifejezhetők és az aritmetika tételei igazolhatók az adott elméletben).

A halmazelméletben például op(x,y)-nak alkalmas az {{x},{x,y}} term és C( {{x},{x,y}} )-nek az "{{x},{x,y}} nem kételemű elemének eleme" kifejezés (mely egyértelműen létezik).

Axiomatikus bevezetés. Eszerint, ha a T elméletetben választunk egy, a fenti tulajdonságokkal rendelkező kétváltozós op(x,y) kifejezést és a hozzá tartozó egyváltozós C(x) kifejezést, akkor a rendezett pár L nyelv feletti, T elmélet beli fogalmához jutunk. Ekkor az op(x,y) alakú termek lesznek az elméletben a rendezt párok, vagy másként fogalmazva azok a termek, melyek szándékolt módon "rendezett párokat" jelölnek.

Szemantika. Ha a T elméletnak van modellje, akkor op és C is megfelelően interpretálható, azaz az op(x,y) alakú termeknek megfelelnak bizonyos objektumok az individuumtartományon belül. Például, ha a modell halmazelméleti modell, alaphalmaza az A halmaz, akkor az interpretáció kijelöl minden op(x,y)-nek egy olyan A-beli elemet, melyet op(x,y) jelöl. Ekkor A ezen elemei a rendezett párok, illetve a nyelvbéli "rendezett pár termek" (op(x,y)-ok) jelöletei. Adott esetben ezek semmilyen kapcsolatban nincsenek az {{x},{x,y}} vagy hasonló halmazelméleti objektumokkal.

Megj. Az op(x,y) -ok jelöletének halmazelméleti biztosításakor (modell megadásakor) ugynaz az "önhivatkozás" szerű jelenség lép fel, mint minden halmazelméleti modellnél. Egyrészt a halmazelmélet {{x},{x,y}} termjei a Set formális nyelvben, azaz a halmazelmélet formális nyelvében alkalmasak a rendezett párnak (op(x,y)-nak), ezek tehát, ha abban állapodunk meg "rendezett pár termek". Másrészt egy másik T formális elméletben Set halmazai az interpretáció szerepét játsszák, azaz itt a halmazokat nem termként, hanem objektumként, illetve individuumként kell kezelnünk. A konfliktus feloldására két megoldás kínálkozik. 1) Platonista: léteznek a matematikai objektumok (individuumok, azaz halmazok) (de ekkor "nem tudjuk", hogy mik azok) 2) Formalista: csak formális nyelvek léteznek, és ezek tulajdonságain keresztül érhetjük el a matematikai objektumok "lehetséges/feltételes világát". Ez utóbbi esetben érvényel Skolem azon kijelentése, hogy a halmazelmélet relatív, nem jelöl ki egyértelműen egy világot(szándékolt modellt) (talán ez az elvárás naiv is, nem is tudna kijelölni).


Diffegy[szerkesztés]

Megoldás - Vezessük be az u=y/x új ismeretlent. Az ux = y egyenletet x szerint deriválva:

azaz

A diff. egyenlet jobb oldala 1+3u+u2, az előbbi egyenlet bal oldala ezzel egyenlő, így:

rendezve
, mely szétválasztható változójú: (1+2u+u2)-pal és x-szel osztva ill. dx-szel szorozva:
, ahol 1+2u+u2=(1+u)2 az (a+b)2=a2+2ab+b2 miatt:
, ez integrálható a
, alakban:

Parcdiff[szerkesztés]

Feladat - Igazoljuk, hogy az azonos térfogatú négyzetalapú hasábok közül a kocka a legkisebb felszínű.

Megoldás. Felhasználjuk, hogy az

alakú egyenletnek akkor és csak akkor van két egybeeső gyöke, ha teljesül a

egyenlőség (ez igazolható közvetlenül is, vagy a Cardano-képlet alapján).

Legyen V a térfogat, a a négyzetalap, b a hasáb magassága. Innen F = 2a2 + 4ab illetve V = a2b. Tehát

azaz

Érdemes a V térfogatú kocka élének e hosszában, mint egységben mérni. Így a =qe. Az egyenlet:

Ennek az egyenletnek kell két egybeeső gyököt produkálnia, hogy a felszín minimális legyen. Ennek feltétele:

azaz

amit az egyenletbe írva kiesik az e és a vizsgálandó egyenlet:

amit (a 2 osztóit vizsgálva) könnyen adódik a szorzat alak:

Vagyis a kétszeres gyök: q = 1.

TND[szerkesztés]

Állítás - Létezik olyan a és b irracionális szám, hogy ab racionális.

Bizonyítás. Az esetszétválasztás elvét alkalmazzuk.

Először tegyük fel, hogy a

szám racionális. Ekkor készen vagyunk a bizonyítással, mert mint ismeretes négyzetgyök kettő irracionális.

Másodszor tegyük fel, hogy

irracionális. Tekintsük a következő hatványt:

A feltétel miatt az alap is irracionális illetve tudjuk, hogy a kitevő is irracionális. De ez a hatvány a következővel egyenlő:

ami racionális. Q.E.D.

Megjegyzés. A bizonyítás mintapéldája a "tiszta egzisztenciabizonyítás"oknak. Valójában nem derül ki belőle sem az, hogy melyik az az a és b irracionális szám, mely a racionális hatványt eredményezi, sem az, hogy

racionális-e vagy sem. Ám a tétel a konstruktív matematikában is fennáll, mert sikerült hozzá konstruktív bizonyítást is találni.

Young-tétel[szerkesztés]