Szerkesztő:LaSza/HÉVEK
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
A Budapesti Helyiérdekű Vasút (röviden BHÉV, 1968–2016 között HÉV) egy Budapest agglomerációjában üzemelő vasúti rendszer. Négy fővonalból áll, amelyeken a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. (MÁV-HÉV Zrt.) bonyolítja le a forgalmat. A vonalak nem alkotnak összefüggő hálózatot, egymástól elszeparálva üzemelnek. A rendszernek több hivatalos megnevezése is volt az idők folyamán. Megalapítása idején – az üzemeltető cég neve után – Budapesti Helyi Érdekű Vasutak (Budapesti H.É.V.) néven említették. 1952–58 között a MÁV-hálózathoz tartozott, ekkor Budapesti Elővárosi Vasútnak (MÁV-BEV) nevezték. 1968-ban a BKV vette át az üzemeltetést, a hivatalos rövidítés HÉV lett, de ismert volt BKV-HÉV alakban is. 2016-ban visszakerült a vonalak visszakerültek a MÁV-csoporthoz, rövidítése ismét BHÉV lett.
Hálózattörténet[szerkesztés]
A hálózat több, egymástól független vonalból – esetleg vonalcsoportból – áll, ezek a nagy távolságok miatt külön térségekre is oszthatók. Az üzemeltetők nem szereplnek a hálózattörténetben, azok külön szakaszban olvashatók. A szakaszok időrendi sorrendben lettek feltüntetve, dőlten a ma már teljesen felszámoltak szerepelnek.
Pestszentlőrinci vonal[szerkesztés]
Az első budapesti HÉV-vonalat az egykori BLVV (Budapest-Szentlőrinci Helyi Érdekű Vasút Rt.) hozta létre 1887 áprilisában, az Üllői úti vám (mai Nagyvárad tér) és Budapest–Szentlőrinci Tégla- és Terracottagyár között. A századforduló idején villamosították a vonalat, illetve a Szarvas csárda térig hosszabbították. HÉV-jellege rövid időn belül megszűnt, a villamoshálózat része lett: 1913 nyarán a mai 50-es viszonylat váltotta fel.
Dél-pesti vonalcsoport[szerkesztés]
Bár már 1878-ban felmerült, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság csak négy évvel később, 1882. április 4-ei ülésén határozott az első helyiérdekű vasút kivitelezéséről, a Közvágóhíd és Soroksár között. Még javában zajlott az építkezés, de a BKVT már megkapta az előmunkálati engedélyeket a dunaharaszti meghosszabbításra is. A Soroksárig érő szakaszt 1887. augusztus 7-én avatták fel, a hosszabbítás még ez év folyamán, november 24-én megvalósult. Az első üzemévben átlagosan 8 mozdonnyal és 18 személykocsival bonyolította le a forgalmat a társaság. 1889. december 28-án létrejött a BKVT leányvállalataként a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaság (BHÉV), így a dunaharaszti HÉV (a cinkotai és szentendrei vonallal együtt) az új társasághoz került. A Ráckevéig tartó folytatást a később BHÉV-be olvadt Haraszti Ráckevei Vasút (HRV) kivitelezte, a szakaszt 1892. november 6-án adták át. A megnövekedett utasforgalom miatt megkezdődött a kétvágányúsítás is, először a budapesti szakaszon 1897-ben. 1905-ben a BKVT a Baross tér – Közvágóhíd útvonalon közlekedő villamosjáratát a HÉV pályáját használva, afölé 500 V-os feszültségű felsővezetéket építve, a Hentes utcán keresztül a Sertésvágóhídig hosszabbította. Hogy a BVV-vel felvegye a harcot, a BKVT kísérleti jelleggel Erzsébetfalváig felsővezetékrendszert telepített.
Az 1900-as évek végén a ráckevei vonalon nyomvonalkorrekciót hajtottak végre Soroksár térségében, így az útvonalát a belterületi részen átvezetve mintegy másfél kilométerrel lerövidítették.
1912-ben a csepeli Weiss Manfréd Művek kiszolgálása érdekében az egy évvel korábban épült iparvágányt villamosították és május 26-án megindult a Közvágóhíd – Erzsébetfalva (ma Pesterzsébet felső) – Csepel útirányon. Kezdetekben még a Gubacsi-zárógáton haladtak át a szerelvények, majd a Gubacsi híd 1924-es átadásával már ezen át közlekedtek. 1938-tól közvetlen járat indult Csepelről a pesterzsébeti Pacsirtatelepre is. Jelentős változást a csepeli gyorsvasút (mai nevén H7-es HÉV) 1951-es átadása okozott. Ez okból kifolyólag a Közvágóhíd és a Pacsirtatelep felől érkező viszonylatokat autóbuszokkal váltották ki. A megoldás nem vált be, még a forradalom előtt újraindult a forgalom, de már csak Pesterzsébet felső állomástól. 1959-től a szárnyvonali járatok a Határ úti hurokvágányig (a mai 3-as villamos végállomásáig) közlekedtek. Ugyanebben az évben a csepeli HÉV-végállomástól a Hárosi iskoláig egy egyvágányú dízelüzemű vonal is létesült, azonban rövid időn belül, 1965-ben megszüntették. A Gubacsi híd felújításakor a Pesterzsébet felől érkező H jelzésű vonatok megszűntek, szerepüket véglegesen autóbuszok vették át.
Napjainkban már a ráckevei (H6) és a csepeli (H7) HÉV-vonal két, egymástól független üzemet alkot, csatlakozási pontjuk nincs az üzemi kapcsolatot leszámítva.
Kelet-pesti vonalcsoport[szerkesztés]
A mai Örs vezér terétől induló gödöllői fővonal és a belőle kiágazó csömöri szárnyvonalat teljes történelmét tekintve helytelen lenne cinkotai vonalcsoportként illetni, hivatalos megnevezésük szerint 253-as vasútvonal. 1888. július 20-án avatta fel a BKVT a Keleti pályaudvar mellett kialakított Kerepesi út HÉV-végállomás és a Cinkota között. 1889. december 28-án a BHÉV vette át a vonal üzemeltetését (hasonlóan a dunaharaszti és a szentendrei vonalakhoz). A pályából Sashalomnál egy szárnyvonal ágazott ki, ami a kezdetekkor Rákospalotáig ment, majd 1953-tól csak Rákosszentmihályig. Az itt közlekedő HÉV-járatokat 1970-ben szüntették meg, ugyanekkor számolták fel a vonalcsoport Kerepesi út – Fehér út közötti szakaszát is, ezzel elnyerte a HÉV-vonal a mai formáját.
Szentendrei vonalcsoport[szerkesztés]
A ma H5-ös jelzéssel nevezett HÉV-vonalat 1888. augusztus 17-én helyezte üzembe a BKVT. A dunaharaszti és a cinkotai vonalhoz hasonlóan 1889. december 28-án ezt a vonalat is a BHÉV vette át.
Egykor leágazással is rendelkezett, így vonalcsoportnak tekinthető.
Dél-budai vonalcsoport[szerkesztés]
A dél-budai HÉV-járatok 1899 és 1962 között üzemeltek. Az átadáskor a vonatok még csak a Szent Gellért tér és Budafok között közlekedtek, végül 1909-től Nagytétényig, majd a mai Ady Endre út mentén létrejött a törökbálinti szárnyvonal is 1914-ben. Ez volt az egyetlen budapesti HÉV-hálózat, amit eleve villamosüzeműre terveztek. 1942 folyamán belső végpontjuk a Móricz Zsigmond körtérre került át. A vonalcsoport két útvonalat, azon belül is öt járatot foglalt magába. Az 1958-ban bevezetették a vonalakon a betűjelzéseket:
- Móricz Zsigmond körtér (E, Ö, T, V) – Budafok – Kelenvölgy (V) – Kamaraerdő (E) – Budaörs (Ö) – Törökbálint (T)
- Móricz Zsigmond körtér (N) – Budafok – Nagytétény (N)
A fennállása során folyamatos problémát jelentett, hogy a villamosokkal párhuzamosan közlekedtek, így a villamosok feltartották a HÉV-szerelvényeket is, annak ellenére, hogy a HÉV-járatok a Fehérvári úti szakaszon minden második megállót kihagytak. Szerepüket végül a 41-es és a 43-as villamosjáratok vették át, azonban a Budaörs–Törökbálint szakaszt a HÉV-jelleg megszűntével felhagyták.