Szerkesztő:Kreamar/Hajadonjog
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
Fogalma[szerkesztés]
"Hajadon, a még férjhez nem ment nőszemély neve." [1]
A hajadonjog[szerkesztés]
A hajadonjog (latinul jus capillare), az 1848. év előtti feudális magyar jogban a fiági javaknál a hajadon leányoknak [2] az a jogi kedvezménye volt, amelynél fogva atyjuk halála után annak örököseitől lakást, tartást és kiházasítást követelhettek.
Tartalma[szerkesztés]
A hajadonjognak 3 esetét különböztették meg, attól függően, hogy az atya jószágai a fiúkra, vagy a testvérekre, vagy magszakadás folytán a fiskusra szállottak-e.
A fiúk - Werbőczy szavai szerint - a hajadonokat (kiházasításuk ideje előtt) éppen azon joggal és módon, miként az elhalálozott atya, amikor még életben volt, élelemmel és ruházattal, és az életre minden megkivántatókkal, a jószágok erejéhez képest nevelni, ellátni, tartani és majdan tisztességesen férjhez adni tartoztak. Werbőczy szerint ugyanez áll akkor is, ha a jószág az atya testvéreire szállt. A Magyar Királyi Kúria azonban ebben az esetben férjhez menetelükig vagy halálukig a hajadon leányoknak ítélte oda az atyai javak birtokát. A fiskussal szemben szintén férjhez menetelükig vagy halálukig a leányok maradtak birtokban. Az országbírói értekezlet I. 3. §-a a fiági és a leányági javak közötti különbséget és az annak kifolyását képező hajadonjogot az ősiség eltörléséről szóló 1848. XV. t.-c. szellemében eltörölte. [3]
„hajadontartás, hajadonjog: a feudalizmus idején a hajadon leány (aki a férjes nőktől való megkölönböztetésből nem fedte be haját kendővel vagy mással) azon jogát jelentette, hogy amennyiben atyja vagyonából nem örökölt, lakást, nevelést, tartást, ruházatot és férjhezmenetele esetén kiházasítást követelhetett magának fiútestvéreitől. Ezek feltételeit és mértékét általában a helyi szokás szerint ítélték meg.
A leányt a lakás apja házában illette meg. Neveléséért az a fiúgyermek volt felelős, aki az apai házat örökölte. Tartása a gyermekek számától és a vagyon mennyiségétől függött; szőlőtermő vidéken az apa rendszerint e célra a szőlőföld hasznát rendelte. Ha férjhez ment, a kiházasítás ingóságokból (ruha, ágynemű stb.), pénzből, valamint az eljegyzés és lakodalom költségeinek a viseléséből állt, ám erre az ősi vagyont (ősiség) nem lehetett felhasználni, hanem csak a szerzeményit (szerzeményi javak). A tartási és kiházasítási költségek a fiúörökösöket egyetemlegesen terhelték, de részben az apa végrendelete vagy megállapodásuk, részben a helyi szokás alapján ettől eltérően is intézkedhettek (lásd még: negyed).[4]”
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
Megjegyzés[szerkesztés]
Ennek az allapnak a léte nem akadályoz abban másokat, hogy a témájáról írhassanak. Fennállása alatt bármikor bárki zavartalanul kezdhet azonos vagy hasonló című szócikket illetve a véleményét, észrevételeit addig is kifejtheti az allap vitalapján.
Amennyiben bárki jelzi a szerkesztési szándékát az allap vitalapján, kérésére az allap haladéktalanul átkerül a fő névtérbe, hogy azután a szövegét szerkeszthesse.