Szerkesztő:Gmhsalmtoy1008/piszkozat

Posztkolonializmus (nemzetközi kapcsolatok)

Egy újfajta megközelítés a nemzetközi kapcsolatok elméletének iskolái között, amely egy „bottom-up”, lentről felfelé építkező rendszerszemléletet nyújt a korábban elfogadott „state-down” megközelítés helyett.

Módszer

Metodológiáját tekintve is eltérő eszközöket használ, mint a korábbi hagyományos iskolák: irodalmi műveket, regényirodalmat, szépprózát, melyek a gyarmatosított országok népeinek mindennapjaival, tapasztalataival foglalkozik. Mint iskola az 1990es években tűnt fel, és nagy hatással volt rá az Indiából induló ún. „Subaltern Studies” nevű tudományos irányzat. A Subaltern Studies Group: Ranajit Guha, Dipesh Chakrabarty, Gayatri Spivak, azoknak az embereknek az életét kezdte tanulmányozni, irodalmi műveiken, naplóikon keresztül, akik ezekben az országokban a társadalom legalsóbb osztályaihoz tartoztak. Az egyik legnagyobb hatást kifejtő posztkolonialista szerző: Edward Said, aki Orientalizmus című könyvével a legtöbb teoretikus szerint megalapozta a posztkolonializmust, mint elméleti iskolát.

Kritika

Az elmélettel szemben leggyakrabban felmerülő kritikák az általa alkalmazott metodológiát kifogásolják: az irodalmi művek tanulmányozása nem jelentős eszköz az IR területén, mégis az új, posztmodern IR elméletek, mint pl.: feminizmus, élnek ezekkel a metodológiai lehetőségekkel saját kutatásaik során.

Összefoglalás

Az iskola rámutat, hogy hogyan lehet az átlagos embert a tudás, identitás, kultúra folyamatainak nemzetközi áramlásába bevonni és ezt azzal a céllal teszi, hogy a legszegényebb rétegek helyzetére rávilágítson és így javítson rajtuk.

Források

• Baylis, Smith & Owens: The Globalization of World Politics, Christine Sylvester, chapter 11, p.183-195, Oxford University Press, 2010