Ugrás a tartalomhoz

Szanaai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2019. október 16., 03:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. október 16.) ezen a változaton alapul.
Szanaai csata
Jemeni válság
Dátum2014. szeptember 16.21
HelyszínJemen, Szanaa
EredményA hútik fölényes győzelme
Harcoló felek
hútikJemen Jemen kormánya
  • Biztonsági Erők
  • Az Al-Islah harcosai
    • Parancsnokok
    Abdul-Malik al-Húthi
    Mohammed Ali al-Húthi
    Mohammed Abdul Salam    		Jemen Abd Rabbuh al-Hádi
    Jemen Muhammad Bászindava
    Jemen Ali Mohsen al-Ahmar
    Veszteségek
    100+ halott[2]

    A szanaai csata Jemen fővárosában Szanaában 2014. szeptember 16. és 21. között zajlott, a lázadó hútik (síita szeparatista felkelők) és a jemeni kormányhoz hű erők között.

    2014-ben a hútik előretörését jelezte, hogy képesek voltak elérni a fővárost és egyben ez a több hónapig tartó puccs kezdetét is jelentette. A harcok szeptember 9-én törtek ki, mikor Abdul Malik al-Húthi vezetésével síita tüntetők bevonultak a kabinet irodáiba és a biztonságiakkal folyt tűzharcban heten életüket vesztették. Az összecsapások tovább fokozódtak a hútik és a keményvonalas szunnita iszlamista Iszlah párt támogatói között, mikor a lázadók megpróbálták elfoglalni a Jemeni TV-t.[5]

    Szeptember 19-én Szanaa északi részén a hútik és a katonaság, valamint a rendfenntartók közötti összecsapásban több mint 60 ember halt meg.[6][7] A hútik szeptember 21-re elfoglalták a kormány központját és ezzel Szanaa gyakorlatilag az ellenőrzésük alá került.[5][8]

    Előzmények

    Bővebben: Szaadai felkelés
    Lásd még: 2011-2012-es jemeni forradalom és Dammádzs ostroma

    A nagyhalmű törzsi vezetőhöz, az északi Szaada kormányzóságból származó Abdul-Malik al-Houthihoz hű síita iszlamista zaidisták 2011-ben és 2012-ben részt vettek a jemeni forradalomban. A hútik azonban a szunnita többségű Jemenben az iszlamistákkal is összetűzésbe kerültek. Szórványos bár néha heves csaták alakultak ki az északi Dammádzs falunál és a környékbeli más kormányzóságokban. 2014. januárban a jemeni kormány elkezdte kimenekíteni Szada kormányzóságból a szalafista harcosokat. Így a területet a hútik kezére juttott.[9] A síita felkelők tovább nyomultak, és az Iszlah Párthoz hű törzsekkel valamint az Ali Mohsen al-Ahmar tábornokhoz hű katonákkal vívott véres csata után elfoglalták 'Amrant,[10][11][12] júliusra pedig Szaana kormányzóságba is behatoltak.[13]

    Augusztustól a hútik tömegtüntetéseket szerveztek Szanaába, melynek hatására Hádi elnök visszavett az olajár-támogatások csökkentéséből, és követelték a kormány lemondását is. A csoport képviselői a kormánnyal is találkoztak, hogy kezeljék a kialakult patthelyzetet, de a hútik a kormány megoldási javaslatát nem fogadták el.[14]

    Szeptember 9-n a Szanaa északi részén tüntető hútikra rálőttek a biztonságiak, az összetűzésnek hét halálos áldozata lett.[5]

    A csata

    A hútik lerohanták Szanaát

    Szeptember 16-án több napig tartó harc robbant ki Szanaa északi részén a hútik és a hadsereg között.[15]

    Szeptember 18-án Szanaa északi kerületében, a jemeni állami TV székháza környékén zajló harcokban 40 ember esett el. A hútik és az Iszlah nehézfegyverezettel is rendelkező támogatói a környéken mindenfelé tűzharcot vívtak egymással.[5] Ezen felül a jelentések szerint a hútik megtámadtak egy katonai bázist, ahol tovább súlyosbították a kialakult helyzetet.[2] A Szanaai Nemzetközi Repülőtérre érkező és onnan induló járatokat is felfüggesztették.[16]

    A hútik szeptember 19-én pirkadatkor megtámadták Szanaát, rakétákkal lőtték a televízió székházát, és mind a kormány, mind a szunniták fegyvereseivel felvették a harcot. Az Imán Egyetemre rálátó Saddeq-hegyet és Ali Mohsen al-Ahmar tábornok főhadiszállását elfoglalták.[17] Katonai repülőgépekre is tüzeltek, bár azt nem lehet tudni, hogy sikerült-e őket leszállásra kényszeríteni.[2] Szeptember 19-én az összecsapásokban 60-nál is többen estek el.[6] Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi elnök találkozott a G10 nagyköveteivel, ahol a hútik cselekedeteit kormánya elleni „puccskísérletnek” nevezte. Mindeközben Jamal Benomar, az ENSZ küldötte a harcok mihamarabbi békés befejezését sürgette.[2]

    A kormány megbuktatása

    Szeptember 20-án, a hútik tovább nyomultak Szanaa belsejébe, a Jemeni TV épülete továbbra is égett.[2] Este Benomar bejelentett egy megállapodást, mely véget vethet a válságnak.[15]

    Szeptember 21-én a hútik bejelentették, hogy Szanaa már az ő ellenőrzésük alatt van,[18] előtte elfoglalták a miniszterelnök irodáját, az állami televízió épületét és a hadsereg központját. Ahmar fegyveresei a jelentések szerint a csata végén megadták magukat a hútiknak,[18] de a hírek szerint a tábornok elmenekült.[19] A felkelők a kormánnyal megállapodást kötöttek, melyben Muhammad Bászindava miniszterelnök lemondott a hatalmáról. A szerződéshez akartak egy kiegészítést is tenni, mely szerint a hútik átadják a területek feletti ellenőrzést a biztonsági erőknek, és visszaadják a korábban zsákmányolt fegyvereiket. Ebbe viszont a hútik nem mentek bele. Hádi ennek ellenére azonnali tűzszünetet hirdetett, és mindkét felet a szerződés betartására szólította fel.[20] Bászindava kritizálta Hádit a lemondás miatt, szerinte autokratikus eszközökkel zárta őt ki a politikából, kormányát pedig az egyre romló jemeni biztonsági helyzet miatt árnyékkormányként tovább működtette.[15]

    Szanaa pár nap alatt a hútik kezébe került. Több arab híradás szerint ez „sokkoló” volt és szerintük ez az ország történetének egyik nagy fordulópontja.[5][18][19]

    Következmények

    Bővebben: Húti hatalomátvétel Jemenben

    A hútik elfoglalták a fővárost és erővel kényszerítették a kormányt a hatalom átadására, elérték Bászindava lemondását és azt, hogy az üzemanyagok árába nagyobb támogatást építsenek bele, javaslatot tettek egy egységkormány megalakítására, mégsem tekintették puccsnak a történteket.[15] A kormány felszólította őket, hogy a fegyvereiket adják át, de a város kulcsfontosságú pontjai az ő kezükben voltak. Októberben, mikor Hádi Bászindava helyére Ahmed Awad bin Mubarakot akarták miniszterelnöknek kinevezni, a hútik megvétózták a választást.[21]

    Az al-Dzsazíra később azt állította, olyan felvétel került a birtokába, melyen Ali Abdullah Száleh volt elnök és a húti vezetők beszéde alapján arra lehet következtetni, hogy Száleh segítette a hútik szanaai hatalomra jutását.[22] Pártja, az Általános Népi Kongresszus novemberben csatlakozott a hútik 11 órás bojkottjához, mellyel a Hádi és Háled Báháh vezette kormány ellen tüntettek.[23]

    A hútik továbbra is nyomást gyakoroltak az egyre gyengülő egységkormányra. 2015. januárban bin Mubarakot több napra elrabolták. Ezzel azt akarták elérni, hogy a készülő alkotmánytervezetbe kerüljenek be az ő követeléseik.[24] Szándékuk alátámasztására rakétákat lőttek ki a rezidenciájára, január 20-án pedig a palotát is elfoglalták, Ezek után Hádinak, Báhának és a kormánynak sem volt más választása, le kellett mondaniuk.[25] A hútik ellenőrizték a Képviselőházat, melyet ezután feloszlattak, februárban pedig az ország vezetésére létrehozták a Forradalmi Bizottságot.[26][27][28]

    Jegyzetek

    1. ↑ „Yemeni PM Mohammed Basindawa resigns amid deadly clashes in capital”, 2014. szeptember 22. (Hozzáférés: 2015. február 9.) 
    2. ↑ a b c d e Madabish, Arafat. „Yemen: Sana’a clashes escalate as Houthis advance”, 2014. szeptember 20.. [2015. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    3. ↑ Yemen: Civilian Toll of Fighting in Capital
    4. ↑ At least 340 killed in Yemen's week-long fighting. The Daily Star Newspaper - Lebanon
    5. ↑ a b c d e Karasik, Theodore. „The fall of Sanaa: What next for Yemen?”, 2014. szeptember 23. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    6. ↑ a b „60 Yemenis killed in Sanaa clashes: Source”, 2014. szeptember 19.. [2015. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    7. ↑ „Houthi protesters, Yemen police clash in Sana’a”, 2014. szeptember 19.. [2015. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    8. ↑ „Yemeni PM resigns as government building falls to rebels”, 2014. szeptember 21. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    9. ↑ „Salafis forced to flee Dammaj, government forces unable to protect them, they say”, 2014. január 15. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    10. ↑ al-Deen, Maysaa Shuja. „Fall of Amran sends shock waves across Yemen”, 2014. július 21.. [2014. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. április 10.) 
    11. ↑ Schmitz, Charles. „THE FALL OF AMRAN AND THE FUTURE OF THE ISLAH PARTY IN YEMEN”, 2014. augusztus 28.. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. április 10.) 
    12. ↑ „Yemen president says Houthis agree to return town to state control”, 2014. július 23. (Hozzáférés: 2015. április 10.) 
    13. ↑ „THE HOUTHIS: FROM A LOCAL GROUP TO A NATIONAL POWER”, 2014. szeptember 4.. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    14. ↑ Ghobari, Mohammed. „Tens of thousands of Yemeni Houthis protest against govt in capital”, 2014. augusztus 22. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    15. ↑ a b c d al Shrhabi, Adel Moujahed. „Houthi victory is defeat for Yemen's Islah”, 2014. szeptember 29.. [2015. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    16. ↑ „Yemeni president accuses Houthis of coup attempt”, 2014. szeptember 20.. [2015. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    17. ↑ Salisbury, Peter. „Houthi militants clash with army in Yemen capital of Sana’a”, 2014. szeptember 19. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    18. ↑ a b c Al-Batiti, Saeed. „Yemenis are shocked by Houthis' quick capture of Sana'a”, 2014. szeptember 1. (Hozzáférés: 2015. február 7.) 
    19. ↑ a b al-Zarqa, Ahmed. „Yemen: Saudi Arabia recognizes new balance of power in Sanaa as Houthis topple Muslim Brothers”, 2014. szeptember 22.. [2015. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    20. ↑ Ghobari, Mohammed. „Houthi rebels sign deal with Yemen parties to form new government”, 2014. szeptember 21. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    21. ↑ „Yemen's Houthi rebels reject Ahmed Awad bin Mubarak as PM”, 2014. október 7. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    22. ↑ „Yemen's president and Houthis reach agreement”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
    23. ↑ „US blacklists Yemen ex-president Saleh, Houthi commanders”, 2014. november 9. (Hozzáférés: 2015. január 8.) 
    24. ↑ „Houthis free top aide to Yemen president”, 2015. január 27. (Hozzáférés: 2015. január 27.) 
    25. ↑ „Yemen crisis: President resigns as rebels tighten hold”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
    26. ↑ „Yemen crisis deepens but Obama vows Qaeda pursuit”, 2015. január 25. (Hozzáférés: 2015. január 25.) 
    27. ↑ „Houthi Rebels Take Over Yemen's Government”, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2015. február 6.) 
    28. ↑ „Yemen's Houthi rebels announce government takeover”, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2015. február 6.) 
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szanaai_csata&oldid=21812621”