Svájci bicska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 12., 12:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
Az első svájci bicska, 1891

A svájci bicska egy többfunkciós összecsukható zsebkés.

1884-ben Karl Elsner kés- és evőeszközboltot nyitott egy kis svájci faluban, Ibachban. Kitűzte maga elé azt a célt, hogy felveszi a versenyt egy német céggel (Wenger), amelyik a svájci hadsereg hivatalos kés-szállítója volt. 1891-ben elkészített egy fanyelű eszközt, ami egy pengét, egy csavarhúzót, egy konzervnyitót és egy árszerű lyukasztót foglalt magában. Bár ez a kés még nem lett a svájci hadsereg hivatalos kése, de sok tiszt vett már magának ilyen bicskát.

1896-ban az eszközt továbbfejlesztette és levédette. Ezen már a ma ismert rugós mechanizmussal nyíltak a pengék. A svájci kereszt védjegy 1909-ben került a késekre. Elsner a cégét ekkor édesanyja emlékére Victoriának nevezte el. 1921-es a mai név, amikor kifejlesztették a rozsdamentes acélt, az inoxot. Ezekből jött létre a Victorinox fantázianév.

A cég 1908-ban vált a svájci hadsereg hivatalos kés-szállítójává, de még fele-fele arányban rendeltek késeket a Wengertől és az Elsner cégtől. 2005-ben aztán a Victorinox felvásárolta a Wengert, de a két márkanév megmaradt.

A második világháború után az amerikai hadsereg boltjaiban nagy mennyiségben vásárolták, és az Offiziersmesser német elnevezés helyett ráragasztották a Swiss Army Knife elnevezést.

A svájci bicskának legalább száz hivatalos változata létezik, és sok helyen lelkesen hamisítják.

Ma már van olyan is, amelybe USB pendrive-ot építettek, továbbá van olyan, amely egy tollat tartalmaz és világítás is kapcsolódik hozzá. De van MP3-lejátszós is.

A cég 25 millió bicskát gyárt évente, amit 150 országban árusítanak. A világ 16 országában, köztük az Egyesült Államokban a svájci bicska hivatalos katonai zsebkés ma is.


Lásd még MacGyver c. szócikkünket.

Források