Spirális sugárzó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A spirális sugárzó egy antennaelem, amely primer sugárzóként működik. A különféle spirál alakú sugárzók használata leginkább a centiméteres hullámokon jellemző. Mivel önmagukban kisnyereségű sugárzók, így leginkább apertúraantennák primer sugárzójaként használják. Előnyös tulajdonsága, hogy a sávszélessége könnyen tervezhető.

Az archimedesi spirál[szerkesztés]

Az archimédeszi spirálsugárzó igen széles frekvenciaartományban használható. Önmagában kétirányban, de síkreflektorral vagy hengeres üreggel kombinálva egy irányban sugároz. Az egykarú archimedesi spirál aszimmetrikus, a kétkarú archimedesi spirál szimmetrikus megtáplálást tesz lehetővé.[1]

A spirálvonal a következő képlettel írható le:

  • ρ - az origóból a görbére mutató sugárirányú vektor nagysága
  • ρ0 - a talppont helye
  • φ - az elfordulás szöge radiánban
  • cs - spirál állandó

Az antenna táplálása a ρ0 sugarú kör mentén történik, az üzemi hullámtartomány alsó határát ez határozza meg. Az egyenletes működés és a kedvező állóhullámarány feltétele, hogy a ρ0 az üzemi hullámtartomány felső határához képest minél kisebb legyen.

Az archimédesi spirálantennák működési sávjának maximális hullámhosszát a spirál L hossza határozza meg, amelyet az

összefüggés segítségével lehet meghatározni.

Ezek a feltételek kijelölik a spirál kezdetéhez tartozó legkisebb átmérő, és a végződéséhez tartozó legnagyobb átmérő nagyságát:

  • λmin - a legkisebb üzemi hullámhossz
  • λmax - a legnagyobb üzemi hullámhossz

Belátható, hogy ennek a sugárzótipusnak a legnagyobb előnye, hogy szélessávú, és a sávtartománya pontosan méretezhető.

Önmagában az archimédesi spirál a felületére merőlegesen mindkét irányban sugározni fog. A hátrasugárzás eltüntetése érdekében különféle kialakítású reflektorokat alkalmaznak. A legegyszerűbb a síkreflektor használata, de az sajnos csökkenti a használható sávszélességet. Ha mégis a síkreflektort használjuk, annak a sugárzótól való távolságát egy közepes λk hullámhosszra célszerű beállítani:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Babits László - Vadász Ferenc. Műholdvevő antennák. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1990). ISBN 963-10-8638-0