Önmegtagadás

Az önmegtagadás a vallásokban használt kifejezés, amely tömören annyit jelent, hogy az ember tudatosan lemond vágyai és kívánságai kielégítéséről, azért hogy életét egy magasabb rendű ......szolgálatnak vesse alá teljesen.

A kereszténységben az önmegtagadás szó olyan döntésszituációra utal, amely a Jézus követésére szólító hívás meghallásából következik. Ebben a helyzetben az ember választás előtt áll: a hívás ellenére kitartson-e saját szubjektív boldogságigénye mellett, vagy Isten szavának engedelmeskedjen (kinyilatkoztatás, lelkiismeret).

A Bibliában

Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem... Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall (elkárhozik)?

Jézus követése önmegtagadással jár: az önző kívánságok elhagyásával és Isten akaratának cselekedetével. A Jézust követő ember elveti önző vágyait és a nagyra törést és ha kell, két kézzel adja oda mindenét önként. Az emberi egó kívánságainak kielégítése helyett Isten országát építi és az emberek szolgálja az élete által.

Hinduizmus

A hinduizmusban az önmegtagadás (az ego visszaszorítása) és az önzetlen szolgálat a tapasz formái. Az alázat és a vágynélküliség az önfegyelem fő formái.

Iśvara-praṇidhāna: Isten iránti teljes odaadás. Tied vagyok és mindenem csak a Tiéd Uram, legyen meg a Te akaratod! – így hangzik az Isten iránti teljes önátadás.

szantósa (संतोष) : elégedettség a külső körülményekkel

szvádhjája (स्वाध्याय) : öntanulmányozás és önnevelés a szent iratok tanulmányozása által. A gondolatok, a beszéd és a tettek megvizsgálata.

Források

• Illés Immánuel: Mini-Biblia, 1995
• Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006