Pelagius

Pelagius (kb. 360 – 418) ír vagy brit szerzetes volt.

Valószínűleg 384 előtt ment Rómába és tanának hirdetése előtt tiszta erkölcsű és jámbor férfiú hírében állott és több szent férfiú barátságával dicsekedhetett, akikkel levélbeli érintkezésben volt. Ez időben, Gennadius szerint, több munkát irt: a Szentháromságról (3 köt.); egy erkölcstant Eulogiarum liber c. alatt. Coelestius szerzetessel barátságra lépett és vele 411 körül Afrikába ment szt. Ágoston hippói püspök területére. Colestius Karthágóban pappá akart lenni; valószínűleg Coelestius szabad és leplezetlen nyilatkozatai folytán, az Aurelius érsek által összehívott zsinaton kerültek napvilágra tanaik. Ezek szerint: 1. Ádám meghalt volna, ha nem is vétkezik. 2. Ádám bűne csak neki ártott és nem az egész emberiségnek. 3. Az újszülött gyermekek olyan állapotban vannak, mint Ádám a bűnbe esés előtt. 4. Ádám halála és bűne épp oly kevéssé oka az egész emberi nem halálának, amint Krisztus feltámadása folytán nem támad fel az egész emberi nem. 5. A törvény épp ugy vezet a mennyországba, mint az evangélium. 6. Az Úr eljövetele előtt is voltak bűn nélkül való emberek. Miután Coelestius e tanokat visszavonni nem akarta, kimondták fölötte a kiközösítést. E tanok sok küzdelemre adtak okot, míg végre a püspökök (szám szerint 200-an) 418 máj. 1-én zsinatot tartottak, amelyen 8 (9) kánont hoztak a pelagianizmus ellen. Ekkor a pápa Epistola tractatgoria nevezetű levélben elítélte a tévtant és ezt az egész kat. világ püspökeivel közölte. Coelestius 425. Rómába jött és a pápától ügyének megvizsgálását kérte, a pápa azonban a konok tévtanítót Itáliából kiűzte, mire ez követőivel Konstantinápolyba ment, de innen is távozniok kellett. II. Theodosius császár rendelete folytán. Pelagius további sorsáról nem lehet tudni semmit; valószínűleg Palesztinában halt meg. A Pelagianizmust 425 körül Galliában és Britanniában is terjesztették, mert 429. Groyesben és később St. Albansban zsinat tartatott, amelyeken Pelagius és tanítványa Agricola kiközösíttettek. Miután a 431. Efezusban megtartott közzsinat is elítélte a pelagianizmust, ez mindinkább letűnt a keleti láthatárról, nyugaton azonban enyhébb alakjában, a szemi-pelagianizmusban éledt fel.