Ákása

Az ákása (szanszkrit: आकाश, átírva ākāśa) indiai kozmológiai fogalom, amelyet a nyugati okkultizmus eszmerendszere is átvett. A hindu bölcseletben egyike az anyagi világot és a testünket alkotó öt alapelemnek.

A hindu bölcselet az anyagot egynemű, homogén szubsztanciának tekinti, amelynek módosulatlan, őseredeti állapota megfoghatatlan és közvetlenül nem érzékelhető. Ákásá-nak nevezi ezt az ős-, vagy egyetemes alap-anyagot, s ez a fogalom több, mint a mi éter-elméletünk. Az ákását éternek szokták fordítani, de ez megint olyan bizonytalan fogalom, mint a „lélek" és a „szellem" föntebb kifogásolt, határozatlan tartalma. A mi tudományos gondolkozásunkban az éter csupán feltevés, munka-hipotézis, amellyel jobb és szabatosabb fogalom híján számolunk. Az ákása azonban egészen más: felismert tény, alapvető elv, amely megmagyarázza az anyag természetét. Az ákása az, ami a mi legújabb felismeréseink szerint is az anyag alapalkatát jelenti; az a ma még előttünk is lényegileg ismeretlen valami, amiből az atomok titokzatos erőforgatagában áramló, keringő elektronok létesültek. Természetében már alig határolható el az anyag és az erő fogalma. Nem tudjuk, hol kezdődik benne az, amit köznapi értelmezésben anyagnak nevezhetünk és hol végződik az, amit csupán erőhatásnak, mozgásnak foghatunk fel. A probléma valószínűleg megint csak az észszerű szövegezés korlátozott lehetőségeiben áll: itt nem két külön dologról van szó, hanem valami titokzatos egységről, amely csak a megjelenésében látszik kettéágazni mozgatóvá és mozgatottá. De a hindu bölcselet itt is rámutat a gyökeres tényre: az ákása a mindent betöltő, egyetemes állag, amelyből minden anyaginak nevezhető, anyagi formában kifejeződő jelenség kialakul. Az ákása mozdulatlan, módosulatlan, elsőleges mivoltával nem szerepelhet a világ életfolyamatában, mert a létfolyamat éppen azáltal áll elő, hogy az egyetemes, központi Akarat, a Létforrás Ereje, mozgásba hozza. A mozgató elem tehát, amely az atomokban a valóságos kis naprendszereknek mondható erőforgatagokat mozgásban tartja s az elektronok elképzelhetetlenül apró parányait keringeti a proton-mag körül, maga a központi Akarat, a Lét teljességének ereje, amelyet akárhogyan nevezhetünk, de mindenképpen csak a magasrendű vallások Isten-fogalmával hozhatunk kapcsolatba, ha belénkidegzett, idejétmúlt „természettudományos" gátlások nem akasztják meg igazán logikus végkövetkeztetésünket. Ez a mozgató, létbentartó egyetemes erő nem maga Isten, mert az erő nem ősök, hanem már okozat; Isten több az erőnél: forrása az erőnek. Ez a létesítő erőforrás az, amelyből az egyetemes erő kiárad és a mindenség ákása-ősanyagát, — mely megjelenésében maga is csupán mozgás, átalakult erők hullámzása — kialakítja, formákba kényszeríti a maga egyetemes törvényével.

A mindenséget betöltő anyag, az ákása természetéről már beszéltünk, összessége a Prakriti, az anyagvilág teljessége

A számkhja-jóga ontológiai szemléletében a mindenséget két anyag határozza meg, az ákása (éter, űr) és a prána (életerő). Az anyag minden megnyilvánulása az akásából sugárzódik ki. A prána ereje éltető mozgásba hozza az ákását, így alakul ki a mindenség látható és láthatatlan világa. Ahogyan minden anyagi forma az ákásából ered az egyes létciklusok kezdetén, úgy az energia minden formája (mágnesesség, gravitáció, elektromosság, hang, stb.) a pránából eredeztethető.

Az ájurvéda tanításai szerint az anyagi világot és a testünket az öt őselem (az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld) alkotja.