Tapasz (hinduizmus)

A tapasz (szanszkrit: तपस) önfegyelmezést, aszkézist, önmegtagadást jelent. A hinduizmusban és a jógában (nijama) az etikai előírások, ajánlások egyike.

A modern nyugati ember számára a szigorú önfegyelmezés elvesztette jelentőségét. Ha még hozzá vallásos értelmezésben tekinti az ilyesmit, hajlandó nevetséges, idejétmúlt ostobaságnak tekinteni. Pedig a modern életben is vannak célok, amelyek elérése önfegyelmezést, önmegtagadást követel. Az élsportolók versenyzői készek lemondani megszokott élvezeteikről és a legnagyobb önmegtagadással teszik ezt, hogy a kitűzött célt elérjék. Kevesen gondolnak arra, hogy ha a hasonló önmegtagadás bizonyos fizikai eredményekkel jár, akkor megfelelő önfegyelmezés nagy szellemi eredményeket hozhat.

Ágazatai

A tapasz három ágra tagolódik:

• Sáririka-tapasz (a test leküzdése)

• Vácsinika-tapasz (a szó, a beszéd leküzdése)

• Mánaszika-tapasz (a gondolatok, az elme leküzdése)

Hivatkozások

• Baktay Ervin: India bölcsessége, 2000