Somogyi Sándor (földrajztudós)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a földrajztudósról szól. Hasonló címmel lásd még: Somogyi Sándor (egyértelműsítő lap).
Somogyi Sándor
Életrajzi adatok
Született1926. január 29.
Kisújszállás
Elhunyt2015. március 15. (89 évesen)
?
Ismeretes mintgeográfus
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest (1952)
Pályafutása
Szakterületföldrajztudomány
Kutatási területtermészetföldrajz, hidrogeográfia, történeti földrajz
Tudományos fokozata földrajztudomány doktora (1984)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapestcímzetes egyetemi docens (1971)
MTA Földrajztudományi Kutatócsoport, MTA Földrajztudományi Kutatóintézetmunkatárs (1955),
tudományos osztályvezető,
tudományos tanácsadó
Szakmai kitüntetések
Lóczy Lajos-emlékérem (1985)
Akadémiai Díj (1991)
Teleki Sámuel-érem (1994)

Somogyi Sándor (Kisújszállás, 1926. január 29. – 2015. március 15.[1]) földrajztudós, a földrajztudomány doktora.

Életútja[szerkesztés]

A Jászberényi Tanítóképző Főiskola 1948-as elvégzését követően az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) szerzett diplomát 1952-ben földrajz-történelem tanár szakon. Ez évtől három éven át Bulla Béla aspiránsa lett. 1955-től a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatócsoportjában munkatárs, majd a kutatócsoportból alakult MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében dolgozott nyugdíjazásáig, előbb munkatársként, később főmunkatársként, végül tudományos tanácsadóként. Az ELTE-n végzett oktatói tevékenységének elismeréseként az egyetem 1971-ben címzetes egyetemi docens titulust adományozott számára.

Sírja a Rákospalotai Temetőben található.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Magyarország tájbeosztásában Marosi Sándorral folytatott közös munkájuk máig meghatározó jelentőségű, kettőjük szerkesztésében jelent meg 1990-ben Magyarország kistájainak katasztere, mely számos tekintetben alapvető munka.

A természetföldrajz különféle szakterületein végezte kutatásait, melyek közül jelentősek a hidrográfia (vízföldrajz) területén elért eredményei. Ezenkívül a történeti földrajz is érdeklődésének középpontjában állt; ebben a témában készítette el akadémiai doktori értekezését (A magyar nép vándorlásának és honfoglalásának földrajzi környezete). Foglalkozott még a 19. századi vízszabályozások ökológiai hatásával is.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1952-től volt tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, ahol aztán 1963-tól választmányi tag, majd 1973–1981 között főtitkár, 1981–1989 között társelnök, 1989 után tiszteleti tag lett. Munkájáért a Társaság 1985-ben Lóczy Lajos-emlékéremmel, 1994-ben pedig Teleki Sámuel-éremmel tüntette ki. Tudományos és tudományszervezői munkáját a Magyar Tudományos Akadémia 1991-ben Akadémiai Díjjal jutalmazta. Ugyancsak 1952-től volt tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak. 2012-ben a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottsági tagjává választották.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Hazánk folyóhálózatának kialakulása: Az árterek szabályozások előtti természeti földrajzi viszonyainak fejlődéstörténeti vázlatával. h.n: k.n. 1961. Kandidátusi értekezés  
  • A magyar nép vándorlásának és honfoglalásának földrajzi környezete. 1984. Akadémiai doktori értekezés  
  • Magyarország természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (MTA FKI). 1987.  
  • Magyarország földrajzi áttekintése. Budapest: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. 1988.  
  • Marosi Sándor, Somogyi Sándor (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet , Budapest, 1023 old. ISBN 9637395091

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b [Gyászjelentés]. hidrologia.hu (a Magyar Hidrológiai Társaság honlapja) (Hozzáférés: 2015. június 6.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Somogyi_Sándor_(földrajztudós)&oldid=26543566”