Robinson-vetület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 8., 17:00-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
A Föld ábrázolása Robinson-vetületben
A Robinson-vetület torzításának Tissot-féle szemléltetése (a színes korongok szabályos körök)

A Robinson-vetület egy pszeudo-hengeres térképábrázolási módszer, amivel a gömb alakú Föld egyetlen felületen, síkban ábrázolható. A torzítások mértékében (terület, szög, alak) egyfajta kompromisszumot jelent más vetületekkel szemben.[1]

A vetületet Arthur H. Robinson hozta létre 1963-ban a Rand McNally társaság kérésére, akik azóta az így készült világtérképeket általános célra forgalmazták. Robinson a vetület előállításának részleteit 1974-ben publikálta. A National Geographic Society (NGS) 1988-ban kezdte használni a vetületet az általa készített világtérképeken, amiken 1922 és 1988 között a Van der Grinten I vetületet alkalmazták (az NGS az emblémáján is ez utóbbit jelenítette meg).[2]

1998-ban a National Geographic Society abbahagyta a Robinson-vetület alkalmazását, és a „Winkel tripel projekciót (Winkel III)” kezdte használni, mert az a sarkoknál kevésbé torzít.[3][4]

Előnyök, hátrányok

A Robinson-vetület sem nem egyenlő területű, sem nem konform leképezésű, mindkettőnél kompromisszumot köt. Robinson úgy gondolta, hogy ezzel a módszerrel a térkép jobban néz ki, mint ha valamelyik kritériumhoz mereven ragaszkodott volna. A délkörök ívesek, a sarkok azonban vonalakká torzulnak pontok helyett.[1] A sarkoknál tehát jelentős a torzítás, de kisebb szélességi köröknél ez gyorsan elfogadható mértékűre csökken. A párhuzamos vonalak komoly szögtorzulást szenvednek nagy szélességeknél, a térkép szélei felé, de ez mindegyik pszeudo-hengeres vetület sajátossága. A bevezetése idején azonban a vetület megfelelt a Rand McNally céljainak, ami a világtérkép tetszetős ábrázolása volt.[5][6]

Előállítása

A vetületet az alábbi táblázat határozza meg.

Szélesség PLEN PDFE
00 1,0000 0,0000
05 0,9986 0,0620
10 0,9954 0,1240
15 0,9900 0,1860
20 0,9822 0,2480
25 0,9730 0,3100
30 0,9600 0,3720
35 0,9427 0,4340
40 0,9216 0,4958
45 0,8962 0,5571
50 0,8679 0,6176
55 0,8350 0,6769
60 0,7986 0,7346
65 0,7597 0,7903
70 0,7186 0,8435
75 0,6732 0,8936
80 0,6213 0,9394
85 0,5722 0,9761
90 0,5322 1,0000

A táblázat a földrajzi szélesség értékei szerint van megadva. A PLEN oszlop a szélességi kör hossza, a PDFE oszlop a szélességi kör távolságát adja meg az egyenlítőtől. A hosszúsági körök egyenlő távolságra vannak egymástól minden szélességi körön.

Források

  • Norman Thrower: Maps and Civilization, The University of Chicago Press, 2008, ISBN 0-226-79974-3

Kapcsolódó szócikkek

További információk

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robinson projection című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. a b John Noble Wilford: The Impossible Quest for the Perfect Map. The New York Times, 1988. október 25. (Hozzáférés: 2012. május 1.)
  2. Snyder, John P.. Flattening the Earth: 2000 Years of Map Projections. University of Chicago Press, 214. o. (1993). ISBN 0226767469 
  3. NG Maps Print Collection - World Political Map (Bright Colored). National Geographic Society. (Hozzáférés: 2013. október 1.) „This latest world map … features the Winkel Tripel projection to reduce the distortion of land masses as they near the poles.”
  4. Selecting a Map Projection - National Geographic Education. National Geographic Society. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
  5. Myrna Oliver: Arthur H. Robinson, 89; Cartographer Hailed for Map's Elliptical Design. The Los Angeles Times, 2004. november 17. (Hozzáférés: 2012. május 1.)
  6. New York Times News Service: Arthur H. Robinson, 89 Geographer improved world map. Chicago Tribune, 2004. november 16. (Hozzáférés: 2012. május 1.)