Pierre Le Pesant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Le Pesant
Boisguilbert.gif
Született
1646. február 17.
Rouen
Elhunyt
1714. október 10. (68 évesen)
Rouen
Foglalkozása közgazdász
író

Pierre Le Pesant, Boisguillebert ura (Rouen, 1646. február 17.Rouen, 1714. október 10.) a fizokraták előfutárának tekinthető.

Korában Franciaország politikai és gazdasági helyzetét az 1701-ben kezdődött ún. spanyol örökösödési háború és az abszolút monarchia állandó pénzéhsége miatti, szegényeket sújtó, degresszív adórendszer, a Colbert nevével fémjelzett merkantilista gazdaságpolitika jellemezte. Egész Franciaország vámhatárokkal ellátott provinciákra volt felosztva, ahol vámot szedtek minden átszállított áruért. Ez zavarta a belső piac kiszélesedését, a tőkés vállalkozás fejlődését. A városokban a céhek privilégiumai korlátozták a termelés bővülését. 1685-ben XIV.Lajos hatályon kívül helyezte a nantes-i ediktumot, melynek eredményeként több ezer hugenotta kézműves és kereskedő hagyta el Franciaországot. Boisguillebert mint a roueni bíróság „főbírája” észrevette, hogy a parasztság szörnyű nyomora az ipar visszaesésének a legfőbb oka, mivel így az iparnak nincs valamennyire is széles értékesítési piaca. Ezért az áruk és a pénz ellentétes áramlását, a merkantilistáktól eltérően már nem országok között, hanem országon belül, gazdasági ágak viszonylatában vizsgálja. Egész szemléletét a mechanikából átvett egyensúly gondolata hatja át. Szerinte a gazdasági életben az egyensúly azon alapszik, hogy a különböző foglalkozási ágak egymás számára jelentenek piacot. Javaslatai, melyekkel a pénzügyminisztereket (Pontchartrain, Chamillart) eredménytelenül ostromolta, három fő elemből álltak: Először, egy nagyarányú adóreform végrehajtását tartotta szükségesnek. A régi, degresszív adózási rendszert egy arányos, illetve enyhén progresszív adókivetéssel kívánta felváltani. Másodszor, azt javasolta, hogy a belföldi kereskedelmet szabadítsák meg a korlátozásoktól. Harmadszor, követelte a szabad gabonakereskedelmet és azt, hogy a természetes áremelkedést ne korlátozzák. Javaslataiból kitűnik, hogy Boisguillebert azt a kérdést veti fel, hogy mi határozza meg egy ország gazdasági növekedését, milyen törvényszerűségek hatnak a nemzetgazdaságban és hogyan biztosítják annak fejlődését. Arról ír, hogy a gazdasági egyensúly és haladás legfontosabb feltétele az arányos, illetve normális ár, ami mindenekelőtt olyan ár, amely minden ágazatban fedezi a termelési költségeket és bizonyos nyereséget, tiszta jövedelmet tesz lehetővé. Továbbá olyan, amely tartós fogyasztói keresletet biztosít. Véleménye szerint az „optimális árak” struktúrája spontán alakul ki a szabad verseny feltételei között. Azzal számolt, hogy a maximált árak megszüntetésével a gabona piaci ára emelkedni fog, ez növeli a parasztok jövedelmeit és az iparcikkek iránti keresletüket, ami maga után vonja ezen cikkek termelésének növekedését. Boisguillebert nem tagadta az állam gazdasági funkcióit. Feltételezte, hogy az állam – különösen egy ésszerű adópolitika segítségével – előmozdíthatja a fogyasztás és a kereslet magas színvonalát az országban. Ha a szegények ugyanis többet keresnek és kevesebb adót kell fizetniük, az áruk értékesítése és termelése nem csökken, mivel ők hajlamosak arra, hogy gyorsan elköltsék jövedelmeiket. Ezzel szemben pedig a gazdagok hajlamosak arra, hogy jövedelmeiket megtakarítsák, és ezzel kiélezik a termékértékesítés nehézségeit. Fő elméleti műve: „Értekezés a gazdagság, a pénz és az adók természetéről.” Ebben a gazdasági törvényszerűségeket nem a forgalom, hanem a termelés szférájában igyekezett keresni és a gazdaság alapjának a mezőgazdaságot tekintette. Visszautasította azt, hogy az ország gazdagságát a pénzben lássa, és törekedett a pénzt nimbuszától megfosztani, szembeállítva vele a tényleges gazdagságot az áruk tömege formájában. 1708-ban az új pénzügyminiszter, Desmaretes (Colbert unokaöccse) megpróbálta Boisguillebertet bevonni a pénzügyek irányításába, de már késő volt. A francia pénzügyek gyorsan haladtak a csőd felé, előkészítve a talajt John Law kísérlete számára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr.Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.
  • A.V.Anyikin: Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó, 1978.