Pentachord

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pentakord szócikkből átirányítva)

A pentachord görög eredetű zenei kifejezés, jelentése öt egymás után következő fok. Öt hangból álló diatonikus hangsor, melynek szélső hangjai kvint hangköz távolságra vannak egymástól.

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pentachord hangsor hangkészletét használja számos gyerekdal, énekelt mondóka.