Pópa

A pópa az áldozópap neve egyes egyházakban. Óhitű (ortodox) pap, aki az orosz vagy más dél-, illetve kelet-európai keresztény egyházhoz tartozik; az ilyen egyházak nem ismerik el a római pápa felsőbbségét.

A szó eredete[szerkesztés]

A pópa valószínűleg a gör. pappas szóból (gót 'papa') és ófelnémet ['Pfaffo'] közvetítéssel alakult orosz pop szóból származik.

A magyar nyelvben a pap szó is a görög papasz, papa – apa, atya szóból származik.^[1] Próbálták a szlávból is eredeztetni, ennek azonban számos ellentmondása van.^[2]

A szó használata a román nyelvben[szerkesztés]

A román 'popă' szó jelentése megegyezik a 'preot' (= pap) szóéval, ennek ellenére pejoratívnak, ironikusnak, egyenesen sértőnek tartják (talán szláv eredete miatt), és legalábbis egyházi körökben kerülik a használatát.^[3]^[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben http://szgnye.vmmi.org/kormendi2006.htm
↑ "Több szótörténész a szláv nyelvből átvett, a popból pappá átalakított szónak tartja, megjegyezve esetleg, hogy végső forrása a görög papasz /23, 25/ vagy az ófelnémet der Pfaff. A szláv közvetítést azonban már az kétségessé teszi, hogy a legrégebben használt magyar szavakban is az a betű jelenik meg, tehát pap, sehol sem találunk a pop alakra magyar példát /29/. Részletesebb vizsgálódás után belátjuk, hogy a pop és a pap szavak eredete teljesen különböző gyökerű. Már az ókori latin nyelvben a popa áldozatvágó, az isteneknek vagy az Istennek feláldozott állatok (pl. bárány) szétdarabolását végző személy neve, mely a keresztény hit széles elterjedése előtti időkből származik /30/, de ennek is a forrása az ógörög nyelv, melyben például a popanon áldozati kalácsot jelent /22/, és nincs semmi köze a szintén ógörög, apát, atyát jelentő papasz, papa szóhoz /22/. A popa szót vihették magukkal a még pogány, Lombardiából kelet felé vándorló románok, s a Balkánon letelepedve adhatták át a szlávoknak, ahol a pop végső formát vette fel. Tudjuk, az olasz, a francia, a német nyelvben a popa, éppúgy, mint a magyarban a pópa, már kezdettől fogva kizárólagosan csak a görögkeleti pap neve és nem a katolikusé." Körmendi, i.m.
↑ Lucian Grigore pap: Popă sau Preot?!. Lumea Credinței. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
↑ ,,Popă” sau ,,preot”?. (Hozzáférés: 2020. július 4.)

Források[szerkesztés]

Magyar katolikus lexikon

További információk[szerkesztés]

Pejoratív-e a „pópa” kifejezés? Olvasóink véleményét szemléztük. transindex.ro. (Hozzáférés: 2020. szeptember 22.)

[1] Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben http://szgnye.vmmi.org/kormendi2006.htm

[2] "Több szótörténész a szláv nyelvből átvett, a popból pappá átalakított szónak tartja, megjegyezve esetleg, hogy végső forrása a görög papasz /23, 25/ vagy az ófelnémet der Pfaff. A szláv közvetítést azonban már az kétségessé teszi, hogy a legrégebben használt magyar szavakban is az a betű jelenik meg, tehát pap, sehol sem találunk a pop alakra magyar példát /29/. Részletesebb vizsgálódás után belátjuk, hogy a pop és a pap szavak eredete teljesen különböző gyökerű. Már az ókori latin nyelvben a popa áldozatvágó, az isteneknek vagy az Istennek feláldozott állatok (pl. bárány) szétdarabolását végző személy neve, mely a keresztény hit széles elterjedése előtti időkből származik /30/, de ennek is a forrása az ógörög nyelv, melyben például a popanon áldozati kalácsot jelent /22/, és nincs semmi köze a szintén ógörög, apát, atyát jelentő papasz, papa szóhoz /22/. A popa szót vihették magukkal a még pogány, Lombardiából kelet felé vándorló románok, s a Balkánon letelepedve adhatták át a szlávoknak, ahol a pop végső formát vette fel. Tudjuk, az olasz, a francia, a német nyelvben a popa, éppúgy, mint a magyarban a pópa, már kezdettől fogva kizárólagosan csak a görögkeleti pap neve és nem a katolikusé." Körmendi, i.m.

[3] Lucian Grigore pap: Popă sau Preot?!. Lumea Credinței. (Hozzáférés: 2020. július 4.)

[4] ,,Popă” sau ,,preot”?. (Hozzáférés: 2020. július 4.)

[1]

[2]

[3]

[4]