Orosz montázselmélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az orosz montázselmélet olyan filmértelmezési- és filmkészítési megközelítés, mely a vágást veszi alapjául (franciául: montage, azaz ’összeszerelés’, ’összevágás’). Habár a szovjet filmesek az 1920-as években nem voltak egy állásponton a montázs szerepéről, Szergej Eisenstein „A filmforma dialektikus megközelítése” című cikkében a montázst nevezete „mozi lényegé”-nek, és azt írta: „A montázs természetének meghatározásával rávilágíthatunk a filmművészet sajátosságára.”

Számos szovjet filmes – köztük Lev Kuselov, Dziga Vertov és Vszevolod Pudovkin – állt elő magyarázattal arra, miben rejlik a montázs hatáskeltő ereje. Eisenstein elképzelése, miszerint a montázs a különálló beállítások összeütköztetése, mivel „egy […] szekvencia minden egyes elemét ugyanis egymás után érzékeljük, nem pedig egymás mellett”, vált elfogadottá.

Montázstípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eisentein öt montázstípust különített el:

  • Metrikus montázs – a vágás adott képkockaszámot követ (tehát adott eltelt időt, abszolút hosszt) tekintet nélkül azok tartalmára.
  • Ritmikus montázs – a képi folytonosság megteremtése vágásról vágásra. Egyenlő szerepez jut a hossz és tartalom (aktuális, valós hossz).
  • Hangsúly-montázs – a beállítások érzelmi hangsúlyán, alaptónusán alapul.
  • Felhang-montázs – a metrikus, ritmikus és hangsúlyos tényezők együttes használata, szintézise.
  • Intellektuális montázs – motívumokon alapul, rejtett, intellektuális tartalommal bír, metaforizál.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eisenstein, Szergej. Montázstípusok, Forma és tartalom I, ford. Óváry-Óss József, Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet, 111–123. o (1964) 
  • Eisenstein.szerk.: Bárdos Judit: A filmforma dialektikus megközelítése, Válogatott tanulmányok, ford. Berkes Ildikó et al., Budapest: Áron Kiadó, 115–131. o (1998). ISBN 963-85864-3-5