Nerviusok

A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Galliában a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike.

Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyéb hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép.

A Nervii törzs annak a belga szövetségnek a tagja volt, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a Nervii Boduognatus vezetése alatt valamint Atrebates és Viromandui segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdőben és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál(a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje védtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt szintén előre nyomultak és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a Nervii törzs szinte teljesen megsemmisült a csatában és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket.

Amikor az Ambiorix és a Eburones törzsek Kr. e. 53-ban fellázadtak a megmaradt Nervii törzs a felkeléshez csatlakozott és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette őket.

A Nervii törzs fővárosa Bagacum (Bavay) volt.

Minden fent említett adat Julius Caesar A gall háború című művéből származik. Valószínűleg Caesar szemszögéből nézve néhány adat az ő hírnevét hivatott nagyobbítani, de az alapinformáció tényként kezelhető.