Ugrás a tartalomhoz

Mizofónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zerind (vitalap | szerkesztései) 2021. június 1., 12:30-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (betű)

A mizofónia (a görög μῖσος misos, gyűlölet[1] és φωνή phonḗ, hang, zaj szavakból[2]), szó szerint a zajok gyűlölete csökkent toleranciát jelent bizonyos zajokkal szemben. Vitatott, hogy neurológiai vagy pszichés zavarról van-e szó.[3][4] Jellemzője, hogy bizonyos zajok negatív reakciót váltanak ki, hangerejüktől függetlenül.[5] A ICD-10, illetve a DSM-5 nem tartalmazza.

Az elnevezést a 21. század elején Pawel és Margaret Jastreboff amerikai idegtudósok vezették be.[6][7] Angolul szinonimaként használják a Selective Sound Sensitivity Syndrome elnevezést is, ami magyarul szelektív hangérzékenység szindrómát jelent.[8] Habár a hosszabb elnevezés egyben pontosabb is, a kutatásban is inkább mizofóniának nevezik. A reakciókat kiváltó ingereket triggereknek nevezik.[9]

Egyes kutatók szerint a mizofónia nem anomália, hanem klasszikus kondicionálással jön létre.[10][11] Ez azt jelenti, hogy a zajok azért válnak idegesítővé, mivel tudat alatt negatív vagy traumatikus események kapcsolódnak hozzájuk. Így, amikor meghallják az adott zajt, tudat alatt felidéződik a kontextus is, így a zaj idegesítővé válik. Egyes érintettek pozitívan reagáltak az ellenkondicionálásra, ami abból áll, hogy pozitív élményeket kapcsolnak a zajokhoz. Ez az eljárás képes feltételes reflexeket kioltani.[9][10][11] A feltételes reflexeket a vegetatív idegrendszer szabályozza.

Elhatárolás

A zajintolerancia heterogén jellegű, amit többféleképpen is definiálnak. A hyperacusis és a mizofónia között többnyire a zajintolerancia alapján tesznek különbséget.[12] Gyakran azonban más klinikai kórképeket is zajintoleranciaként definiálnak. A határ keskeny, illetve a leírások is különfélék. A hyperacusis és a mizofónia alapvetően a zaj fizikai tuléajdonságai, kontextusa és jelentése alapján különböztethető meg. A hangok iránti általános érzékenységgel, a hyperacusissal szemben a mizofónia csak bizonyos hangokra vonatkozik, melyek hangerejüktől függetlenül szenvedést okoznak. A szubjektív jelentéstől és kontextustól függetlenül elkerülő reakciókat váltanak ki.[13]

Egyes kutatók a fonofóbiák (zajtól való félelem) közé sorolják a mizofóniát, azzal a megkötéssel, hogy a félelem predomináns érzelmi reakció a különféle zajokra.[13]

Ezek alapján az észlelési zavarokat is bevonják.[14] Azonban ennek a koncepciónak még alacsony a validitása, így ezt az összefüggést egyelőre nehéz bizonyítani. A kutatók a szenzoros túlaktiválódással látnak összefüggést.[15] A szerzők a szindrómát abból származtatják, hogy a természetszerűleg nem káros érzékleteket tartósabbnak, fájdalmasnak, veszélyesnek vagy zavarónak élik meg. Az érintetteknél hiányozhat a hozzászokás, és az a képesség, hogy az ingerek jelenlétében az elvárt módon viselkedjenek.

Ugyanennyire releváns a tinnitustól való megkülönböztetés. A tinnitus a fülben keletkezett hang, ami lehet egy- vagy kétoldali is. A kutatók szerint a neurológiai alapok hasonlóak.[16] A különbséget az jelenti, hogy a mizofóniát a külvilágból származó, többnyire ember által produkált hangok váltják ki, a tinnitus pedig csak belülről érzékelt, absztrakt zaj.[13]

Mindemellett fontos azt kiemelni, hogy sem a hyperacusis, sem a mizofónia nem áll közvetlen kapcsolatban a fizikai hanghullámmal.[7] Normál, illetve korlátozott hallással, nagyothallással együtt is előfordulhatnak. Okuk nem a hallórendszer aktiválása, hanem a központi idegrendszeré.[7][17]

Epidemiológia

A mizofónia epidemiológiájának vizsgálata nem egyszerű, mivel nincsenek érvényes és rendszeres becslések előfordulására. A következőkben a gyakoriságról, az új megbetegedések arányáról, illetve a kísérő betegségekről lesz szó.

Előfordulása

A mizofónia gyakoriságára vonatkozó adatokat fenntartásokkal kell kezelni. Ellenben bizonyos tanulmányok szerint gyakoribb, mint ahogy eddig feltételezték. A fülcsengés a népesség 4-5%-át érinti; egyes tanulmányok szerint 60%-ukakat érinti a mizofónia is. A kutatók ebből egy 3,2%-os becslést vezettek le, hiszen a mizofónia a zajintoleracia mellett 92%-os gyakorisággal jellemző. Egy 2010-es cikk szerint a fülcsengés mellett 10% a mizofónia előfordulása. Egy 2015-ös értekezés 375 személyt vizsgált. Közülük 35%-nál állapítottak meg hallási túlérzékenységet, és 15–63% mutatta a mizofónia tüneteit. Egy floridai tanulmány 483 hallgatót vizsgált, amiből 19,9%-os arány jött ki. Azonban ez nem számít konzervatív mértéknek, illetve felülről becsli a valós értéket.

Komorbiditás

A mizofóniakutatás egyik fő kérése, hogy a mizofónia fiziológiás reakció-e, egy másik pszichés zavar tünete-e, vagy pedig önálló pszichés zavar. Választ a komorbiditás vizsgálata adhat. Ha nagy, rendszeres és reprezentatív tanulmányok azt mutatják ki, hogy hogy a komorbiditás magas, akkor nem tekinthető önálló pszichés zavarnak, hanem csak tünetnek. Mivel ilyen tanulmány nem készült, azért erre a kérdésre még nincs válasz.

Az eddigiekből az látszik, hogy a mizofónia összefügg más pszichés zavarokkal. Egy gyermekgyógyászati tanulmány összefüggést mutatott ki a kényszeres zavarokkal. Míg más pszichés zavarok esetén 2,4 - 7,1% volt az arány, addig a kényszeres személyiségzavarnál az arány 52,4%-nak adódott. Az autizmussal és más neurológiai fejlődési rendellenességekkel kapcsolatban is nagyobb keresztmetszetet tudtak kimutatni. Egy 2014-es szúrópróbaszerű vizsgálat 184 mizofóniás között 5%-nál találtak más pszichés zavart. Ez azt mutatja, hogy a mizofónia létrejöttében nincs szerepe más pszichés zavaroknak.

Egy 2018-as tanulmány 826 résztvevővel vizsgálta az összefüggést a mizofónia súlyossága és a félelem iránti érzékenységgel és közvetve a kényszeres tünetekkel. A modell a súlyosság szórásának 9%-át magyarázza (R² = 0,09, p < 0,001). A félelem iránti érzékenység közvetlen hatása kis mértékű, , és a közvetett hatás sem sokkal nagyobb, · . Azonban a kényszeres tünetekkel kapcsolatban erős a korreláció (r = 0,42, p < 0,001). Összességében a kényszeres tünetekkel mutattak ki összefüggést.

Mivel a legtöbb tanulmány a mizpfónia fogalmát nem határozza meg élesen, és bizonyos érzékelési zavarokat is annak értékel, az eredmények csak korlátozottan érvényesek. További reprezentatív, nagy méretű tanulmányokra lenne szükség, ahol a komorbiditást rendszeresen vizsgálják. Eddig csak a megkülönböztetés és a más pszichés zavarokkal való csekély magyarázó erőt tudtak kimutatni.

Tünetek

2014-ben jellemezték mind a lehetséges reakciókat, mind a kiváltó zajokat.[10] A megfigyelt reakciók lehetnek érzelmiek, mind ingerlékenység, idegesség, frusztráció, aggodalom és félelem; konatív reakciók, mint a sírás és a menekülés; és pszichofiziológiai reakciók, mint fájdalom, rosszullét, stressz, figyelemzavar. A zajok listája hosszú, de úgy néz ki, hogy minden zaj szerepel rajta. Faktoranalízissel egy sor osztályt, illetve reakciót mutattak ki.[18] A következő osztályok adódtak: étkezési hangok, repetitív gépelés, zörgés, nazális zajok, lélegzési zajok, beszédhangok, környezeti zajok.

A kiváltható reakciók közé tartozik az extrém félelem és az elkerülő viselkedés, ami szociális izolációhoz vezethet,[19] például az érintett még saját családjával sem tud együtt enni. Néhányan kényszeresen megismétlik a látottakat vagy hallottakat.[20]

A kutatásban fontos szerephez jut a szenzoros reakció és a mizofóniás reakció megkülönböztetése. Többnyire abból indulnak ki, hogy más érzékletek is hozzájárulnak.[21] Kérdéses, hogyan. Megmutatták, hogy a látásnak (láb- és testmozgások észlelése)[22][23] és a tapintásnak (textúrák)[11][24] is van szerepe. Nem ismert, hogy ezek egyedül vagy csak a hanggal együtt is kiválthatnak-e mizofóniás reakciót. Ezzel szemben a hanginformáció által kiváltott mizofóniás reakció bizonyított.[10] 2013-ban arról tudósítottak, hogy nem a látottak, hanem a hallottak váltották ki.[3]

Felismerése

Kritériumok

A mizofóniára nincsenek standardizált diagnosztikai kritériumok, mivel nem szerepel sem az ICD-10-ben, sem a DSM-5-ben. A tudományban azonban kutatási kritériumok javasoltak, melyek irányadó keretet alkotnak a további kutatás számára.

A szakirodalomban leggyakrabban használt kritériumokat 2013-ban fogadta el három pszichiáter az Amszterdami Orvosi Akadémiai Központban. Egy interjútanulmányban megkérdezett 42 mizofóniás részvételével a kutatók javasolták a zavar diszkrét osztályozását.[19] A kritériumokkal szembeni kritika[25][22] ellenére rendszeres és összehasonlítható alapot nyújt a diagnosztikai eszközök kifejlesztéséhez.

Javasolt diagnosztikai kritériumok a mizofóniára
A kritérium leírása
1 Egy specifikus, ember által kiváltott zaj jelenléte vagy elképzelése impulzív, averzív testi reakciót vált ki, ami irritációval vagy undorral kezdődik, ami idegességé válik.
2 Ez az idegesség ahhoz vezet, hogy az érintett úgy érzi, hogy elveszti az önkontrollt. Néha valóban elveszti, ami potenciálisan agresszív dühkitörésben nyilvánul meg.
3 A személy felismeri, hogy idegessége vagy undora fölösleges, alaptalan vagy aránytalan a kiváltó okhoz képest.
4 A személy igyekszik lehetőség szerint elkerülni a kiváltó helyzeteket. Ha ez nem lehetséges, akkor igyekszik megerősíteni önuralmát, azonban ez erős kellemetlenséggel, idegességgel vagy undorral jár.
5 A kiváltott negatív érzések, illetve az elkerülés a személynél szignifikáns distresszt okoz, vagy szignifikánsan nehezíti a mindennapi életét.
6 A kiváltott negatív érzések, illetve elkerülő viselkedés nem magyarázhatók jobban egy másik zavarral, mint kényszerbetegség vagy poszttraumás stressz.

Pszichológiai felmérési módszerek

A szakirodalomban találhatók kérdőívek öndiagnózishoz, és interjúk, azzal a céllal, hogy megmérjék a mizofóniát. Ezek azonban nincsenek tudományos alapon, rendszeresen bevizsgálva. A továbbiakban ezekből írunk le néhányat.

Misophonia Questionnaire (MQ)[18]

A kérdőív három részre tagolódik, melyek felmérik a mizofónia tüneteinek jelenlétét, a kiváltott érzelmeket és viselkedést, illetve erősségüket. Az egyes kérdésekre ötfokozatú skálán lehet válaszolni, ami nullától (nem igaz) négyig (teljes mértékben igaz) terjed.

A kérdőívet 483 hallgató részvételével vizsgálták Floridában. A pszichometriai vizsgálat nem volt független.

A teszt megbízhatóságát belső konzisztenciával (Cronbach-α) ellenőrizték. A tünet-skálára α = .86, az érzelmi és viselkedés skálára α = .86 adódott, ami jó eredmény.

A validitást exploratikus faktoranalízissel vizsgálták, ami háéromfajktoros megoldást tudott kimutatni. Ez megegyezik a három résszel. A konvergens validitást alátámasztására a szerzők egy másik kérdőívet is kitöltettek, ami hallási túlérzékenységről szólt. A korreláció erős volt (r = .50, p < .001). A szerzők alacsonyabb korrelációt találtak más szenzoros túlérzékenységgel (r = .28 - .34, p < .001), ami diszkrimináns validitásra utal.

A következő skálák az angol fordításai.

Mizofónia tünetskála

Összehasonlítva a többi emberrel érzékeny vagyok a következő zajokra:

  • Evő emberek (rágás, nyelés, cuppogás, szürcsölés, csámcsogás)
  • Ismétlődő kopogás (ceruza az asztalon, lépészaj)
  • Zörgés (műanyag, papír)
  • Nazális zajok (be- vagy kilégzés, szipogás, satöbbi)
  • Torokzajok (köhögés, torokköszörülés, satöbbi)
  • Egyebek
Mizofónia érzelmi és viselkedési skála

Hogyha észleli a zajt, milyen gyakran éli át vagy cselekszi ezeket:

  • Elhagyja a környezetet, vagy egy olyan helyre vonul, ahonnan nem hallja
  • Aktívan kerüli azokat a helyzeteket, helyeket, dolgokat, embereket, amik vagy akik várhatóan ilyen zajokat okoznak
  • Befogja a fülét
  • Fél vagy aggódik
  • Szomorú vagy deprimált
  • Idegeskedik
  • Erőszakos gondolatai támadnak
  • Mérgelődik
  • Testi erőszakot alkalmaz
  • Verbális erőszakot alkalmaz
  • Egyéb
A mizofónia általános súlyossága

Kérjük, minősítse zajérzékenységének súlyosságát a következő skálán 1 (legenyhébb) és 15 (legsúlyosabb) között. Vegye tekintetbe azoknak a zajoknak számát, amikre reagál; a stressz erősségét és az életében emiatt keletkezett korlátokat is.

Skála Leírás
1

2

3

Minimális, a normális vagy nagyon gyenge tartományba eső zajérzékenység Kevés időt töltök azzal, hogy ellenálljak a zajérzékenységnek, vagy kevéssé befolyásol.
4

5

6

Gyenge zajérzékenység Életemet a zajérzékenység kis mértékben nehezíti; könnyen ellen tudok állni neki, vagy csak rövid ideig vagyok neki kitéve. Ezt az állapotomat a környezetem is könnyen el tudja viselni.
7

8

9

Közepes zajérzékenység Életminőségem jelentős romlását okozó zajérzékenységemnek csak jelentős energia befektetése árán tudok ellenállni, vagy jelentős mértékben befolyásol. A mindennapi életben mások segítségére szorulok.
10

11

12

Erős zajérzékenység Életemet a zajérzékenység erős hatása miatt aktív küzdelemmé változtatja. Az egész időt azzal töltöm, hogy ellenálljak zajérzékenységemnek, különben megérzem a hatását. Életemben sok segítségre szorulok.
13

14

15

Nagyon erős zajérzékenység A zajérzékenység teljes mértékben elnyom, így intenzív segítségre szorulok még evéshez vagy alváshoz is. Emiatt nehéz a mindennapokban funkcionálni.

Amsterdam Misophonia Scale (A-MISO-S)[19]

Ez az interjún alapuló eljárás a Yale-Brown Obsessive-Compulsive Scale skála alapján készült. Hat elemből áll, melyek a tünetek súlyosságát mérik. A kérdések a következő témákba tartoznak: Idő, ami a mizofónia miatt elvész; hatás az életképességre; a stressz erőssége; az ellenállás mértéke; a gondolatok fölötti kontroll; elkerülő viselkedés

Az interjút szakértő készíti, aki legfeljebb 24 pontot oszthat ki. Ha az érték legalább 15, akkor a mizofónia súlyos. A kevés elem miatt gazdaságos eljárás, azonban nincs megbízhatósági és érvényességi adatokkal alátámasztva.

Misophonia Assessment Questionnaire (MAQ)[26]

Egy ritkábban használt teszt, ami 63 kérdésből áll. A mizofónia érzelmi hatásaira összpontosít, és tekintetbe vesz szociális problémákat, melyek felléphetnek. Nincsenek pszichometrikus elemzések. ==== Misophonia Activation Scale (MAS-1)[27] Célja az érzelmi és a testi reakciók felmérése, és a súlyosság bemérése. Nem állnak rendelkezésre pszichometriai elemzések, így megbízhatósági és érvényességi adatok sem.

Jegyzetek

  1. ↑ μῖσος In: Henry George Liddell, Robert Scott: A Greek-English Lexicon. itt: perseus.tufts.edu
  2. ↑ φωνή In: Henry George Liddell, Robert Scott: A Greek-English Lexicon. itt: perseus.tufts.edu
  3. ↑ a b M. Edelstein, D. Brang, V. S. Ramachandran: Sensory modulation in misophonia (PDF). Society for Neuroscience, New Orleans, LA. [2013. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 16.)
  4. ↑ J. Brout, M. Edelstein, M. Erfanian, M. Mannino, L. J. Miller, M., R. Rouw, S. Kumar & M. Z. Rosenthal. Investigating Misophonia: A Review of the Empirical Literature, Clinical Implications, and a Research Agenda (angol nyelven) (2018) 
  5. ↑ Jonathan Hazell: Decreased Sound Tolerance: Hypersensitivity of Hearing. Tinnitus and Hyperacusis Centre, London UK. [2013. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 16.)
  6. ↑ Pawel J. Jastreboff, Margaret M. Jastreboff. Tinnitis retraining therapy for patients with tinnitus and decreased sound tolerance (angol nyelven) (2003-04) 
  7. ↑ a b c P. Jastreboff, M. Jastreboff: Components of decreased sound tolerance: hyperacusis, misophonia, phonophobia (PDF; 89 kB), 2001-07-02. [2006. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 16.)
  8. ↑ M. Neal, A. E. Cavanna. P3 Selective sound sensitivity syndrome (misophonia) and Tourette syndrome (angol nyelven) (2012) 
  9. ↑ a b T. H. Dozier: Counterconditioning Treatment for Misophonia. In: Clinical Case Studies. 14, 2015, S. 374, doi:10.1177/1534650114566924.
  10. ↑ a b c d Jastreboff, M.M., & Jastreboff, P.J. (2014). Treatments for Decreased Sound Tolerance (Hyperacusis and Misophonia). Seminars in Hearing 35(2), 105-120. doi:10.1055/s-0034-1372527
  11. ↑ a b c Dozier, T. H. (2015). Etiology, composition, development and maintenance of misophonia: A conditioned aversive reflex disorder. Psychological Thought, Vol. 8(1), 114–129, doi:10.5964/psyct.v8i1.132
  12. ↑ Margaret M. Jastreboff, Pawel J. Jastreboff. Decreased Sound Tolerance and Tinnitus Retraining Therapy (TRT) (2002-11) 
  13. ↑ a b c Jastreboff, M.M., & Jastreboff, P.J. (2014). Treatments for Decreased Sound Tolerance (Hyperacusis and Misophonia). Seminars in Hearing 35(2), 105-120. doi:10.1055/s-0034-1372527
  14. ↑ Arjan Schröder, Nienke Vulink, Damiaan Denys: Misophonia: Diagnostic Criteria for a New Psychiatric Disorder. In: PLoS ONE. 8(1), S. e54706, 2013.
  15. ↑ Miller, L. J., Anzalone, M. E., Lane, S. J., Cermak, S. A., & Osten, E. T.: Concept Evolution in Sensory Integration: A Proposed Nosology for Diagnosis - ProQuest (angol nyelven), 2007
  16. ↑ Pawel J. Jastreboff, Jonathan W. P. Hazell. Tinnitus Retraining Therapy: Implementing the Neurophysiological Model. Cambridge University Press (2008) 
  17. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :7 nevű lábjegyzeteknek
  18. ↑ a b Monica S. Wu, Adam B. Lewin, Tanya K. Murphy, Eric A. Storch. Misophonia: Incidence, Phenomenology, and Clinical Correlates in an Undergraduate Student Sample (2014) 
  19. ↑ a b c Arjan Schröder, Nienke Vulink, Damiaan Denys: Misophonia: Diagnostic Criteria for a New Psychiatric Disorder. In: PLoS ONE. 8(1), S. e54706, 2013.
  20. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Hadjipavlou nevű lábjegyzeteknek
  21. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :2 nevű lábjegyzeteknek
  22. ↑ a b P.J. Jastreboff & M.M. Jastreboff. Treatments for decreased sound tolerance (hyperacusis and misophonia). (angol nyelven) (2014) 
  23. ↑ T.J. Cox. The effect of visual stimuli on the horribleness of awful sounds (angol nyelven) (2008-08-01) 
  24. ↑ S. Taylor, C.A. Conolea, D. McKay, K.B. Crowe, & J.S. Abramowitz. Sensory intolerance: Latent structure and psychopathologic correlates (2014-07-01) 
  25. ↑ S. Taylor. Misophonia: A new mental disorder? (2017-06-01) 
  26. ↑ M. Johnson. 50 cases of misophonia using the MMP (2014) 
  27. ↑ G. Fitzmaurice: The Misophonia Activation Scale (angol nyelven), 2010
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mizofónia&oldid=23913700”