Mintaflotta

A Mintaflotta (Flotte d'échantillons) a Francia Haditengerészet (Marine nationale) 1890-es, öt egységből álló pre-dreadnought csatahajó-építési programja volt. Válasznak szánták őket a brit Royal Navy 1889-es Haditengerészeti védelmi törvény keretében épült, kiválóan sikerült Royal Sovereign osztályára. A hasonló fegyverzet ellenére jelentős különbség van az egyes hajók között, más-más tervek alapján, különböző hajógyárakban épültek, eléggé heterogén csatahajó-sorozatot alkottak. Tagjai: a Masséna, a Charles Martel, a Jauréguiberry, a Bouvet és a Carnot. A tervezők a Brennus pre-dreadnoughtból indultak ki. A francia haditengerészet célja az volt a Mintaflottával, hogy kikísérletezze a lehető legideálisabb csatahajót, az öt egység közül kiválassza a legjobban sikerültet, illetve a legmegfelelőbb technikai megoldásokat, majd ennek alapján fejlessze tovább a jövő francia csatahajóit. Azonban ezen szándék ellenére a Mintaflotta egységei harcértékre egyértelműen alulmúlták brit riválisaikat.

Az öttagú mintaflotta négy egységét a Charles Martel kivételével a tat felől nézve ábrázoló rajz. Balról jobbra haladva a Masséna, a Carnot, a Jauréguiberry és a Bouvet látható.

A brit 1889-es haditengerészeti védelmi törvény (Naval Defence Act 1889) és a Royal Sovereign osztály

A brit parlament által Lord George Francis Hamilton (1845-1927), az Admiralitás első lordja (1885-1886, 1886-1892) előterjesztésére megszavazott és Viktória királynő által 1889. május 31-én szentesített Haditengerészeti védelmi törvény (Naval Defence Act 1889) először tette hivatalossá a hetven éve alkalmazott két erő elvét (two-power standard), mely értelmében a brit Royal Navy (Királyi Haditengerészet) erejének akkorának kellett lenni, mint a világ két következő legreősebb haditengerészetének, akkor a franciának (Marine nationale) és az orosznak (Российский императорский флот - Orosz Császári Flotta) együttvéve. A brit flottafejlesztési program keretében a következő négy évre 21,5 millió font sterlinggel emelték a haditengerészeti költségvetést, ennek terhére megrendelték 10 csatahajó, 42 cirkáló, 18 torpedó-ágyúnaszád megépítését. A terv gerincét a Royal Sovereign osztály 8 db elsőosztályú csatahajója jelentette, továbbá megépült a Centurion osztály 2 db másodosztályú csatahajója, az Edgar osztály 9 db elsőosztályú cirkálója, a 29 db Apollo és Astraea típusú másodosztályú cirkáló és 4 db Pearl típusú, harmadosztályú cirkáló, és a 18 db torpedó-ágyúnaszád.

• 
  Lord George Francis Hamilton (1845-1927), az Admiralitás első lordja (1885-1886, 1886-1892).
• 
  A brit Royal Sovereign osztály pre-dreadnought csatahajóinak jellegrajza, hét egység nyitott barbettákban elhelyezett fő fegyverzettel, az HMS Hood zárt lövegtornyokkal épült (Brassey's Naval Annual 1906).
• 
  A Royal Soveregin osztályú barbettás HMS Royal Sovereign brit pre-dreadnought csatahajó 1897-ben.
• 
  Brit Centurion típusú, másodosztályú pre-dreadnought csatahajó jellegrajza (Brassey's Naval Annual 1896).
• 
  A Centurion osztályú brit HMS Barfleur pre-dreadnought csatahajó 1897-ben.

A francia válasz, az 1890-es francia csatahajó-program, azaz a Mintaflotta

A Francia Haditengerészet az 1890. évi csatahajó-program keretében számos tervet kért a hajógyáraktól. A paraméterek: nem több mint 12 000 tonna vízkiszorítás, a fő fegyverzet "gyémánt" elrendezése (305 mm-es ágyú elöl és hátul, 273 mm-es ágyú a hajótest két oldalán), sebesség: több mint 17 csomó, meghatározott minimális páncélvastagság. A tervezők a csatahajók fennmaradó részei tekintetében gyakorlatilag teljesen szabad kezet kaptak: méretek, sziluett, a másodlagos tüzérség elrendezése, hajógépek, stb. Végül öt tervet választottak ki és építettek meg. Valamennyi külső megjelenésében tipikus 19. század végi francia hadihajó lett, erősen befelé dőlő oldalakkal, jókora, vaskos csataárbocokkal.

Fegyverzet

A Minatflotta 5 pre-dreadnought csatahajója fő fegyverzetének száma kalibere azonos volt. Azonban míg három egység, a Carnot, a Charles Martel és a Jauréguiberry 2 db (2 x 1) 305 mm L/45 M1887, és 2 db (2 x 1) 274 mm L/45 M1887 ágyúból álló fő fegyverzettel rendelkezett, addig a Masséna korszerűbb, 2 db (2 x 1) 305 mm L/40 M1893, és 2 db (2 x 1) 274 mm L/45 M1893, a Bouvet pedig 2 db (2 x 1) 305 mm L/45 M1893, és 2 db (2 x 1) 274 mm L/45 M1893 ágyúkat kapott. A fő tüzérség négy egylöveges toronyban, "gyémánt alakzatban" történő elhelyezése, továbbá két kaliber (305 mm, 274 mm) egyidejű használata a britek azonos kaliberű, 4 db, két kétlöveges barbetta/lövegtorony elrendezésével szemben elavultnak és rossz felépítésűnek tekinthető.

Páncélzat

Négy egység páncélzata elavulóban lévő nikkelacél lemezekből készült, egyedül a Bouvet kapott igazán korszerű, Harvey típusú, edzett felületű lemezekből álló vértezetet.

• 
  A Charles Martel francia pre-dreadnought csatahajó.
• 
  A Jauréguiberry francia pre-dreadnought csatahajó jellegrajza (Brassey's Naval Annual 1897).
• 
  A Jauréguiberry francia pre-dreadnought csatahajó.
• 
  A Carnot francia pre-dreadnought csatahajó.
• 
  A Masséna francia pre-dreadnought csatahajó.
• 
  A Bouvet francia pre-dreadnought csatahajó.

Összegzés

A Mintaflotta 5 pre-dreadnought csatahajójával Franciaország ugyan jelentősen növelte haditengerészetének erejét, azonban egy egységes osztály helyett öt különböző csatahajót építeni az erőforrások fecsérlését jelentette. A francia egységek nem érték el a fő rivális, Nagy-Britannia csatahajóinak színvonalát, harcértéküket tovább csökkentette, hogy a britek 1894-ben egy újabb 34 millió font sterlinges programot indítottak az Admiralitás első lordja, John Poyntz Spencer, Spencer earlje irányításával (Spencer Programme). Ennek gerince a Majestic osztály 9 darab korszerű, első osztályú pre-dreadnought csatahajója volt.

• 
  Brit Majestic osztályú pre-dreadnought csatahajó jellegrajza (Brassey's Naval Annual 1902).
• 
  Nagy-Britannia válasza a Mintaflottára a 9 db Majestic osztályú pre-dreadnought csatahajó megépítése volt, a képen az HMS Mars látható.