Lábbeli

A lábbeli (angolul footwear), a lábat védő készítmények gyűjtőneve.

Ősi alakja a talp alá kötött fa, kéreg vagy bőr volt; ebből fejlődött idővel a bocskor, cipő, csizma. Alakja a századok folyamán nagyon változott, részint a Célszerűség, de gyakran a divat szerint is. Így a tompaorrú cipőket a középkor végén a csőrsaru váltotta fel, gyakran félméter hosszú orral, amelyet felkötöttek. A 16. században divattá lett a magassarkú cipő. Magyarországon régen az asszonyok erősen kivágott cipőt, a férfiak sarut, rövid csizmát hordtak. Használatos volt a török, felkunkorodott orrú és a gyulai papucs is. Ősi magyar lábbeli volt a csizma, sarkantyúval, ennek könnyű, legyűrt szárú kiadása volt a szekernye; a köznép bocskort vagy szőrből vert botost viselt. A lábbeli gyakran a hatalom illetve méltóság jelképe volt, viszont a lábbeli hiánya az alázat illetve megszór gyeniilés jele, a középkorban pl. a vádlott mezítláb állt bírái elé, az egyházi átoktól sújtott mezítláb járt, vezeklők, zarándokok, egyes szerzetesrendek tagjai mezítláb, illetve a mezítlábasságot jelző egyszerű szíjjas saruban járnak. Keleten bizonyos szent helyekre csak mezítláb szabad lépni.

Fajtái

Bocskor, Cipő, Csizma, Flipflop, Geta, Gyermekcipő, Heelys, Kalucsni, Kothornosz, MBT terápiás lábbeli, Mokaszin, Opanak, Supinált cipő. Tánccipő, Tornacipő

Forrás

Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939) 4081. old.