La Salette-i Mária-jelenés
A La Salette-i Mária jelenés a katolikus egyház vizsgálata szerint alapvetően hitelesített, és La Salette-i Miasszonyunk néven jóváhagyott Szűz Mária-jelenés. La Salette-Fallavaux egy kis hegyi falu a Grenoble-Vienne-i egyházmegye területén Isère megyében. 1846-ban két pásztor gyermek, Mélanie Calvat és Maximin Giraud beszámolója szerint megjelent nekik a Szűzanya.
Az események
- A látnokok
- Maximin Giraud (született 1835. augusztus 27. Corpsban). Anyját korán elvesztette, apja újranősült és mostohaanyja szívtelenül bánt vele. Apja nem védte meg, sokszor étlen-szomjan kellett házon kívül lennie. A templomot kerülte, inkább valami rosszalkodásban találta meg szórakozását. A látomáskor 11 éves meggondolatlan, ideges természetű fiú volt. Franciául alig tudott néhány szót, az okszitán nyelvjárást beszélte.
- Mélanie Calvat (született 1831. november 7. Corpsban). Mélanie családoknál koldult, apja szegény sorsú favágó és kőműves, és kilenc gyermeke van. Baptiste Pra gazda birtokán őrzi a birkanyájat kihelyezve, szülei hetekig nem látják. A jelenés idején 15 éves, lassú felfogású, imádkozni alig tud. Hittanra nem járt, ezért első áldozó sem lehetett. Írni olvasni nem tud.
Két pásztor gyermek - Maximin Giraud és Mélanie Calvat - beszámolt róla, hogy látták Szűz Máriát a La Salette-i hegycsúcs közelében 1846. szeptember 19-én, 15:00 óra körül. Ők tizenegy és tizennégy évesek voltak, és abban az időben nagyon korlátozott oktatásban részesültek. A jelenések három különböző szakaszból álltak. Először Mélanie egy tűzgömbre lesz figyelmes, mely szétválik és a gyerekek láttak a ragyogó fényben egy gyönyörű hölgyet furcsa ruhába öltözve. Egy sziklán ült és könnyezett, arca kezébe volt temetve. Mélanie az ijedségtől elejtette pásztorbotját, mire Maximin ezt mondta: "Mélanie vedd fel a botodat, én is a magamét készenlétben tartom! Majd jól odaütök, ha bántani merészel bennünket!" Akkor felegyenesedett és beszélt a gyerekekhez, felváltva franciául, illetve az ő nyelvjárásukban. Megbízta őket egy üzenettel.
Az üzenetek
A "szép hölgy" beszélt a gyerekekhez. Azokból a fontos mondatokból azóta La Salette-i kilencedek lettek. Így ezek a kilenced imádságok az üzenetek szó szerinti ismétléseivel kezdődnek:
- "Ha népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Olyan nehéz az és olyan súlyos, hogy már nem tudom tartani."
- "Milyen régóta szenvedek miattatok... Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, szüntelenül imádkoznom kell, és ti nem törődtök ezzel!"
- "Hat napot adtam nektek a munkára, és magamnak tartottam fenn a hetediket, de ti nem akarjátok ezt megadni nekem..."
- "...és azok is, akik a kocsikat hajtják, szitkozódásukba belekeverik Fiam nevét..."
- "Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van, tavaly láthattátok... de nem törődtetek vele! Sőt! Káromkodtatok... Az éhség lesz majd a büntetés..."
- "Ha megtérnek, még a kövekből is sziklákból is búzahalmok lesznek..."
- "Imádkoztatok? Gyermekeim, imádkozni kell reggel és este... Csak azért mennek misére, hogy gúnyolódjanak a valláson. Nagyböjtben úgy mennek a henteshez, mint a kutyák."
- "Maximin, édesapád adott egy darab kenyeret, és azt mondta: Egyél, fiam, ebben az évben még ehetsz, de nem tudom, mit eszünk a következő esztendőben, ha a búza úgy tönkremegy, mint ez..."
- "Jól van, gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel!"
Vizsgálat, hitelesítés
A jelenés másnapján a polgármester is tud a történtekről, odautazik a két gyerekhez, hogy végül rávegye Mélanie-t, tagadja le az egészet. Mélanie sem a fenyegetésnek, pénznek, ígéreteknek nem enged: "Azt mondta a hölgy, hogy mindenkinek mondjam el, tehát beszélni fogok". Aznap este Jean-Baptiste Pra, Pierre Selme és a szomszéd úgy döntenek, hogy még aznap Mélanie elmondása alapján leírják a látott hölgy szavait, melyet dátummal látnak el, és mindhárman aláírnak. Hétfőn a polgármester Maximint kérdezi ki Corpsban. Tanúságtétele, a fiú határozottsága és mindaz, amit Mélanie mondott, tökéletesen egyezőleg Maximinnel, lenyűgözi a polgármestert. A hír gyorsan terjed ezután, zarándokok jönnek, köztük újságírók és a grenoble-i püspök is. 1846. október 9-én a grenoble-i püspök körlevélben tiltja meg papjainak, hogy La Salette-ről ne beszéljenek, amíg pontos és szigorú vizsgálat után, hivatalosan ő maga nem nyilatkozik. Hivatalos vizsgálat kezdődik, tanúkat idéznek, jegyzőkönyveket vesznek fel. Ezt a beszámolót majd egy olyan bizottság elé viszik, aminek a tagjait úgy válogatták össze, hogy pártolók és ellenzők is legyenek benne. A püspök elnököl és a két látnokon kívül olyanokat is meghallgatnak. akik nem hisznek abban, hogy jelenés történt. A vizsgálatot lezáró dokumentum megállapításokat tartalmaz: "A gyerekek nem csalók, és nem csalás áldozatai. Ha csalni akartak volna, arra képtelenek lettek volna, mert ilyet kitalálni nem tudtak". A püspök 1847-től meg van győződve a jelenés valódiságáról, de még négy évet vár, hogy figyelje a fejleményeket, vagy egy esetlegesen újabb információ felbukkanását. Két pap a corps-i születésű Lagier atya és az avignoni Lambert atya nem hivatalos adatgyűjtő munkát végez 1847 februárjában illetve májusában. Mindketten helyi nyelvjárásban beszélnek.
1848. június 26-án Pierre Joseph Rousselot közzéteszi a jelentést. 1848 augusztusában megküldik a jelentést IX. Pius pápának.
Mgr. Philibert de Bruillard grenoble-i püspök 1851. szeptember 19-én püspöki pásztorlevelet tesz közzé: (részlet) "Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pásztornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között, a corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén magában hordja az igazság minden saját vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék...". 1851-ben megkapta a pápai jóváhagyást is.
A jelenés utóélete
- A jelenés első évfordulóján 50 000 zarándok keresi fel La Salette-et.
- Maximin és Mélanie soha sem akart elárulni egy titkot. Erre végül 1851-ben került sor, amikor a két látnok titkát levélben viszik a pápához, aki július 18-án olvasta el azokat. A pápa néhány reakcióját lejegyezték Maximin levelének elolvasása után: "Igen, ez a gyermeki egyszerűség és ártatlanság", míg Mélanie levelénél: "...egész Európa bűnös és nagy fenyítést érdemel... Ha nem tartotok bűnbánatot, mindannyian elvesztek".
- A grenoble-i püspök elrendelte 1852-ben zarándokhely létesítését egy templom építését, és megalapította a La Salette Miasszonyunk Misszionáriusai klérikus szerzetes kongregációt a zarándokhely lelkipásztori ellátására.
- Jean-Léon Prévost társaival együtt árvaházat hozott létre Párizsban. 1852-ben az egyik fiú tífuszos lett és halálát várták. De mellére La Salette-i érmét helyeztek és imádkozni kezdtek érte. A fiú jobban lett, majd teljesen meggyógyult. Még két csodálatos gyógyulás történt, mire az alapító elhatározta, hogy a Szűzanya tiszteletére templomot építtet. A mellettük lévő telek eladó volt és Le Prévost megígérte a Szűzanyának, hogy ha meg tudják venni a telket, azon templomot épít és La Salette-i Szűzanyának szenteli. Pénze nem volt rá, ezért kilencedbe kezdtek. A támogatók sorra jöttek és egy hónapon belül együtt volt a telekre szánt vételár. Így épült fel 1858-ban az első La Salette-i Szűz tiszteletére emelt templom Párizsban. Az oltárkő La Salette-i kőből készült, és a főoltár felett a gyerekek szobrait helyezték el.[1]
- 1845-ben egy ismeretelen burgonyakártevő jelenik meg, amely az ugynevezett burgonyéhség-hez vezeetett. Leginkább Anglia és Írország sínyli meg. Egymillió ember hal éhen, és ugyanennyi vándorol ki Írországból.
Ezt az esetet összefüggésbe hozták a jelenés megítélésében a La Salette-i Szűz Mária-jelenéssel.
Források
- marypages.com magyar nyelvű cikke La Salette-i jelenésről
- La Salette üzenete. Új Ember kiadó 2003.
- Katolikus lexikon
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Our_Lady_of_La_Salette című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.