Kun Béla (jogász, 1874–1950)

Kun Béla
Született	1874. november 8. Monostorpályi
Elhunyt	1950. június 13. (75 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász politikus
Tisztsége	a magyar főrendiház tagja (1927–1931)
Halál oka	gyomorrák
A Wikimédia Commons tartalmaz Kun Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kun Béla (Monostorpályi, 1874. november 8. – Budapest, 1950. június 13.) jogász, egyetemi tanár.

Életútja

Kun László és Szabó Terézia fia. A budapesti egyetemen hallgatta a jogot, később a kolozsvári egyetemen szerezte meg a magántanári képesítést. 1897-től máramarosszigeti, 1905-től debreceni jogakadémiai tanár volt, 1914 és 1944 között pedig a debreceni egyetem nyilvános rendes tanára az egyházjogi tanszéken. 1930–31-ben az egyetem rektoraként működött. 1927 és 1931 között felsőházi tag, 1929-ben megválasztották a törvényhatósági bizottság örökös tagjává. Halálát áttételes gyomorrák okozta. Felesége Szabó Mária volt.

Fontosabb művei

• Bevezetés a jog és államtudományokba (Pozsony, 1902)
• Magyar református egyházalkotmány (Debrecen, 1908)
• Az egyházjogtudomány irodalmának története (1919)
• Tisza István és a református egyház (Bp., 1928)
• Református egyházalkotmány (1932)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.