Hipernóva

A hipernóva igen nagy tömegű csillag gravitációs kollapszusa és az ebből következő, kivételesen nagy energiájú szupernóva a csillag élete végén. A hipernóva során az ezt okozó csillag (progenitor) magja közvetlenül egy fekete lyukba zuhan össze, és két, egymással ellentétes irányú, extrém energiájú relativisztikus anyagsugár (jet) lövell ki a forgási pólusokból közel fénysebességgel. Ezek a jetek intenzív gammasugárzást bocsátanak ki, valószínűleg ez a magyarázata a gammakitöréseknek.

Az utóbbi időben rengeteg gammakitörésről rögzítettek adatokat, melyek jelentősen hozzájárultak ezen események megértéséhez. Kiderült, hogy a kollapszus-modell olyan robbanásokat jósol, melyek csak részben mások, mint a többé-kevésbé rendes szupernóvák. Mindazonáltal továbbra is időnként hipernóvaként vannak említve a szakirodalomban.

Sokan azon a véleményen vannak, hogy hipernóva mindössze 200 millió évenként egyszer tör ki galaxisunkban.

A kollapszár (angolul collapsed star, azaz összeomló csillag) eredetileg egy csillag gravitációs összeomlásának eredményeképp létrejött csillag tömegű fekete lyukat jelentette. Ez az értelme már elavult, de a szót mostanában néha egy speciális, gyors forgású csillagfajta, a Wolf-Rayet csillagok szupernóvájára használják.

A Wolf-Rayet csillag magjának tömege több mint 30-szorosa a Napénak, összeomlása után egy gyorsan forgó fekete lyukká válik, mely relativisztikus sebességgel (közel fénysebességgel) magába húzza az őt körülvevő csillagközi anyagot.

Úgy gondolják, hogy a kollapszárok az okai a hosszú gammakitöréseknek, mivel nagy energiájú, relativisztikus anyagsugarak (jetek) képződnek a fekete lyuk forgástengelye mentén, melyekből a jet hosszirányába eső megfigyelő számára az észlelt kitörések eredhetnek.