Karnaugh-tábla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
K-map 6,8,9,10,11,12,13,14 anti-race.svg

A Karnaugh-tábla (más néven Veitch-diagram) Boolean-algebrai kifejezések egyszerűsítését teszi lehetővé. Használatával lehetővé válik az emberi mintafelismerő képesség alkalmazása logikai áramkörökben a versenyhelyzetek felismerése, kiküszöbölése bonyolult kiterjedt számítások nélkül. Napjainkra már számítógépes programokkal váltották ki. A Karnaugh-tábla páratlan abban az értelemben, hogy a szomszédos négyzetek (termek) közti eltérés egységnyi, más szóval a sorok és az oszlopok a Gray-kód elve szerint vannak egymáshoz rendelve.

Történet és nevezéktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Karnaugh-táblát 1952-ben Edward W. Veitch gondolta ki, majd 1953-ban Maurice Karnaugh egy távközlési mérnök a Bell Labs-tól fejlesztette tovább.

Alkalmazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában a kiterjedt számítások szükségessé teszik a logikai függvények egyszerűsítését. A Karnaugh-tábla felhasználja az emberi agy páratlan mintafelismerő képességét annak érdekében, hogy összetett logikai függvényt egyszerűsítsünk. Lehetővé teszi, hogy hatékonyan azonosítsuk majd kiküszöböljük a szóba jövő redundanciát, melyre a logikai egyenlet alapján általában nem vagyunk képesek. A Karnaugh-tábla kitűnő segítség az egyszerűsítéshez legfeljebb hat változóig, bár sok változó esetén fáradságos lehet az optimális mintázat felismerése.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Karnaugh-tábla definiálható bármennyi változóra, de a gyakorlatban jellemzően néhány (2-6) változóra alkalmazzák.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karnaugh-tábla témájú médiaállományokat.