Kaputelefon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Pallerti (vitalap | szerkesztései) végezte 2015. augusztus 19., 14:07-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (apró javítások, továbbá nem írtam bele, hogy Beethoven erre a hangszerre írta a Für Elise című bagatellt)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Kaputelefon az előszobában

A kaputelefon csak az elnevezése alapján tartozik a telefonok közé, ez egy olyan elektromos szerkezet, mely beszédkapcsolatot teremt a külső bejárat és egy előszoba között, ezen kívül általában lehetőség van az ajtó kapu távkinyitására is.

Az egyszerűbb kivitel az egylakásos házaknál használható. A bejáratnál lévő hívógombot megnyomják, ekkor hangjelzés hallatszik a lakásban. Ha a lakásban tartózkodók felveszik a telefont, a vendég egy beépített mikrofonon keresztül beszélhet. Ha a tulajdonos fogadja a vendéget, megnyomja a kapunyitó gombot, amely a külső bejáratot kinyitja.

A rendszer többlakásos házaknál is használható. Kezdetben a főbejáratnál egyéni nyomógombok voltak. A vendég a lakáshoz tartozó nyomógombot nyomta meg. Az újabb, korszerűbb megoldásnál 10 számjegyes érintős nyomógombkészlet van. Mellette a lakónévsor van listázva, melyhez kódszám van hozzárendelve. A kódot kell beütni, ekkor a hívott lakásában jelzőhang szól. Ezen kívül törlőgomb és kulcsszimbólum is lehet bizonyos modelleken. A kulcsszimbólum arra szolgál, hogy a lakó a saját lakásához tartozó kóddal ki tudja nyitni a ház külső ajtaját. Először a lakáskódot kell beütni, majd a kulcsszimbólumot megnyomni, ennek hatására nyílászáró elektromágneses zárja nyitható állásba kapcsol.

A berendezés a titkosságot nem biztosítja, mert bár elvileg csak a hívott lakással lehet beszélni egy adott időben, „áthallás” lehetséges, vagyis más lakásokban is hallható és felismerhető lehet a beszélgetés.