Közvetlen beválasztás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A (közvetlen) beválasztás[1] a telefonhálózat azon szolgáltatása, melynek segítségével a hívó a hívott alközpont keresett mellékállomását kezelő közreműködése nélkül – „közvetlenül tárcsázva” – érheti el. A kezelők forgalma ily módon jelentősen csökken: akár a recepciós is el tudja látni a feladatot (például úgy, hogy közli a hívóval a keresett fél beválasztásos hívószámát). A hívónak kedvező, hogy csak a keresett mellékállomás jelentkezésekor kell fizetnie.[2] A szolgáltatás további előnye, hogy egy vállalat minden alkalmazottjának külön hívószáma lehet anélkül, hogy ehhez megannyi telefonvonalat kellene létesíteni a főközpont és az alközpont között.[3]

Működési elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hívott szám elemzésével a főközpont megállapítja, hogy a hívás egy beválasztásos alközpont felé irányul. Keres egy szabad beszédáramkört, majd a hívott szám utolsó néhány jegyét átadja az alközpontnak. A számjegyek átadására többféle rendszer terjedt el.

  • Egyenáramú impulzusok
Ez a jelzésrendszer hasonló ahhoz, ahogyan az előfizetői készülék tárcsaimpulzusai eljutnak a főközpontig. Beválasztásnál a főközpont az alközponti hurokáramot szaggatja a számimpulzusok ütemében, vagy esetleg egy harmadik – úgynevezett „c” – ágra ad földimpulzusokat. Magyarországon ezt a jelzésrendszert nem használták.
A jelzésrendszerben két, eltérő frekvenciájú hang kombinációja felel meg egy-egy számjegynek. A főközpont az első számjegynek megfelelő frekvenciakombinációt küldi az alközpontnak. Az alközpont – ha felismeri a hallott frekvenciakombinációt – nyugtajelet küld vissza.[5] A nyugtajel megmutatja, hogy melyik számjegyet küldje a következő lépésben a főközpont. Ha az alközpont valamennyi számjegyet megkapta, akkor nyugtaképpen a hívott – szabad vagy foglalt – állapotát jelzi vissza. Magyarországon néhány esetben használták ezt a jelzésrendszert.
Az Integrált Szolgálatú Digitális Hálózat (ISDN) egyik kiegészítő szolgáltatása a beválasztás. A főközpont egy külön, digitális jelzéscsatornán küldi el egy blokkban – többek között – a hívott mellékállomás számát az alközpontnak. Az alközpont ugyanezen a jelzéscsatornán jelzi vissza, hogy a hívott szabad-e, vagy foglalt. Az ISDN-t Magyarországon 1995-ben vezették be, azóta ezt a jelzésrendszert használják a beválasztás megvalósítására.

Számozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon zárt számozási rendszer van, vagyis a budapesti előfizetői hívószám mindig hétjegyű, a vidéki pedig mindig hatjegyű. Az alközpontot kijelölő szám és a mellékállomás száma együttesen tehát pontosan hét (illetve hat) számjegyű: a hívószám két része nem különíthető el egymástól. Például: egy négyszáz állomásos budapesti beválasztásos alközpont számmezeje 445 5800 … 445 6199, a mellékállomások egymást három- vagy négyjegyű számmal hívják (800 … 999, 6000 … 6199). A mellékállomás számából tehát nem képezhető triviálisan a beválasztásos hívószám.[6]

Beválasztás Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a beválasztás viszonylag későn terjedt el: Rotary-központokhoz egyáltalán nem kapcsolódott beválasztásos alközpont.

Az első – MFC jelzésrendszert használó – beválasztásos alközpontok az ARF keresztrudas főközpontok üzembe helyezése után jelentek meg.

Beválasztás külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország, Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csehország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaország, USA[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svédország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DISA[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A szolgáltatás neve az ANSI terminológiájában Direct Inward Dialing (DID), míg az ETSI Direct Dialling-In (DDI) néven illeti. Ennek megfelelően Amerikában a DID, Európában a DDI rövidítést használják.
  2. Beválasztás nélkül a díjszámlálás a kezelő jelentkezésekor indul – akkor is, ha a keresett mellékállomás foglalt vagy nem jelentkezik.
  3. Annyi beszédáramkört kell csak létesíteni, ahány beszélgetést egyidejűleg folytatnak.
  4. MFC az angol „Multi Frequency Compelled” kifejezés rövidítése
  5. A visszirányú szintén két frekvenciából áll, de az előre- és a hátrafelé küldött hangok frekvenciatartománya eltérő.
  6. A pontos szabály: a háromjegyű számok elé 4455-öt, a négyjegyűek elé pedig 445-öt kell hívni.