Jantar–2K
| Jantar–2K | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | Felderítő Főcsoportfőnökség |
| Gyártó | OKB–1 |
| Típus | optikai felderítő műhold |
| Rendeltetés | felderítés |
| Küldetés | |
| Élettartam | 30 nap (tervezett) |
| Tömeg | 6600 kg kg |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Jantar–2K (GRAU-kódja: 11F624, katonai kódneve: Fenyiksz) szovjet fotófelderítő műhold, melyet az OKB–1 tervezőiroda fejlesztett ki a Zenyit felderítő műholdak leváltására. Tervezése az 1960-as évek első felében kezdődött, az első tesztpéldányát 1974-ben indították. A Szovjet Fegyveres Erők Felderítő Főcsoportfőnöksége (GRU) üzemeltette, 1978–1983 között állt szolgálatban. Összesen 30 indítás történt, ebből kettő volt sikertelen. Az 1980-as évek elejétől a Jantar–4 változatai váltotta fel.
Története
Fejlesztése 1964-ben kezdődött az OKB–1 tervezőirodában (ma: RKK Enyergija). A cél az elavult Zenyit felderítő műholdak felváltása volt egy modernebb, nagyobb érzékenységű kamerával felszerelt, és a Zenyit műholdak legfeljebb kéthetes üzemidejét jóval felülmúló, 30 napos üzemidőt is elérő fotófelderítő műholddal.
Az összes Jantar–2K műholdat Szojuz–U hordozórakétával és Koszmosz sorozatjelzéssel jelzéssel indították, kezdetben kizárólag Pleszeckből, 1981-től pedig Bajkonurból is. Az első indítást 1974. május 23-án hajtották végre Pleszeckből, de a repülés a hordozórakéta hibája miatt sikertelen volt (a rakéta az indítást követő 439. másodpercben felrobbant). Még abban az évben, december 13-án sor került az első sikeres indításra Koszmosz–697 jelzéssel. Évente átlagosan 2–4 műholdat indítottak. A műhold utolsó alkalmazására 1983-ban került sor Koszmosz–1471 jelzéssel. Az 1980-as évek elejétől ezzel párhuzamosan már alkalmazták a Jantar–4K1 műholdat, majd a helyüket a Jantar–4 modernebb változatai vették át.
Jellemzői
Két visszatérő kapszulával szerelték fel, melyekkel a műhold visszatérés előtt is képes volt az exponált filmek Földre történő visszajuttatására.