Interdictum
Az interdictum (interdiktum) latin szó, amely tilalmat, kitiltást, kiközösítést jelent.
Etimológia
Az interdicere, interdictum (‘megtilt, megtagad’) igébőlː
- inter- (‘között, közbe’)
- dico (szól) vagy dicere (‘mond’)
A római katolikus egyházban
Az interdictum vagy egyházi tilalom egyházi cselekmények gyakorlásának, főleg szentségek kiszolgáltatásának és felvételének, bizonyos személyektől vagy bizonyos helytől való eltiltása. Kiterjedhet csak egy meghatározott személyre vagy pedig több személy összességére, egy testületre, illetve egy egész városra is. Hatásában hasonló a kiközösítéshez.
A római jogban
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
A római jogban interdictumnak bizonyos birói parancsokat neveztek, amelyek leginkább tényleges állapotoknak hatalmaskodás és ehhez hasonló cselekmények ellen hatóságilag való fenntartását célozták, a jogvédelemnek, de egyúttal a közcsend rendészeti védelmének is szükséges kiegészítését képezték.
Az interdictumoknak tárgyuk szerint különböző neveik voltak (pl. Interdictum utrubi).
Jegyzetek
Források