Impulzusszélesség-moduláció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 89.132.120.16 (vitalap) 2016. december 28., 18:23-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎További információk)
Az impulzusszélesség-moduláció egy példája: a vonalfeszültséget (kék) a moduláció impulzusok sorozatává alakítja, amely szinuszos hullámformát indukál (piros) a motor mágneses áramkörében. Az eredményül létrejövő hullámforma simaságát a modulált impulzusok szélessége és száma vezérli

Az impulzusszélesség-moduláció (angolul pulse-width modulation, PWM) vagy más néven impulzusidőtartam-moduláció (pulse-duration modulation, PDM) az inerciális elektromos eszközök szabályozására elterjedten alkalmazott technika, melyet a korszerű teljesítményelektronika tett a gyakorlatban is használhatóvá.

A fogyasztóba táplált átlagos elektromos feszültséget és áramerősséget a táp és a fogyasztó között lévő kapcsoló gyors ütemű be- és kikapcsolásával szabályozzák. Minél hosszabb ideig van a kapcsoló a bekapcsolt állapotában a kikapcsolt állapot időtartamához képest, annál nagyobb lesz a fogyasztóba táplált teljesítmény.

A PWM kapcsolási frekvenciájának sokkal magasabbnak kell lennie, mint ami hatással lenne a fogyasztóra. A kapcsolási frekvenciának jellemzően 120 Hz-nek kell lennie egy lámpa fényerőszabályozójában, néhány kHz-től néhány száz kHz-ig terjedőnek egy motorvezérlőben, és jó néhány száz kHz-nek egy hangerősítő és egy számítógépes tápegység esetében.

További információk

Commons:Category:Pulse width modulation
A Wikimédia Commons tartalmaz Impulzusszélesség-moduláció témájú médiaállományokat.